Úgy döntöttem nekivágok egy új kihívásnak. Tavaly nyár elején ugye írtam amit eszem, meg amit sportoltam, és meg is lett egész nyárra az eredménye. Idén viszont nem bírok nekikezdeni. Igaz tavaly is suli után kezdtem, de valahogy most nem várnám meg.
Tehát 200 km. Agyaltam, hogy csak 100 legyen, vagy hogy ne szabjak határidőt, vagy hogy sumákoljak… De nem fogok. A cél 200 km. Addig nincs szünnap a futásban míg össze nem gyűlnek a kilométerek. Igazából 20 nap alatt kéne, de ez nem hiszem hogy meg lesz. Így majd a végére érek amikor sikerül alapon vágok neki.
Menten is ma, egy Szilvi féle vánszorgóst. Lassú volt, de futás. Igaz, van aki ekkora tempóban sétál 🙂
Kiestem a ritmusból, és demotivált vagyok. A kezdő távom 5 km volt. Holnap is leküzdök valamennyit. Bár inkább még ma is ki kéne menni mégegyszer. Az ugyan gond, hogy a gyerekekkel mi legyen.. a nagy már tud velem jönni bicajjal, de a kisebb nem hiszem hogy szórakoztatónak találná a körbe körbe tekerést. Gondolkodom azon, hogy kimegyünk a főtérre, de ott meg picik a körök… Fogalmam sincs hogy lehetne még egy időpontot csalni. Este nem merem egyedül hagyni őket, mikor fáradtak , akkor lükébbek ők is. Férj ugye nem játszik, mert dolgozik. Talán barátokkal meg kéne beszélni, hogy támogassák a tervemet, addig ott lennének náluk egy- egy órát naponta, míg kocogok. Oda letekerni bicajjal, elmenni futni, aztán hazatekerni. Ebben meg ugye az a gond, hogy leizzadok, vizesen nem olyan vicces a pár perces bicikliút sem.
No de ez mind csak kifogás. menni kell. Ha ma már nem majd holnap 🙂 Megoldás majd lesz valami.
szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: