Igaz a mai nap hosszú volt, és mozgalmas, de lassan vége. A család ezer felé, nemsokára végre egy kupacban. A lánykám egy orrmandulával kevesebb. Nagyon jól bírta, és semmi gond nem volt, így csak egyet ott aludt, és már kora délelőtt itthon is voltak. Nálunk az apuka ilyenkor a kísérőszemélyzet. Itthon én vagyok mindig, ha menni kell apa van. Ez a rendszer, így tudjuk szervezni gördülékenyen. Betegségkor pedig a fiam anyás, a lányom apás.. Így nem is nagyon telefonálgattak haza. Bezzeg ha jól vannak fordítva van. A lányom igényli a társaságom, a fiam meg az apjáét. Végülis mindkettőnkre igényt tartanak Így vagy úgy.
A fiam színházban volt, aztán haverozott. Én melóztam. éésss… kijutottam futni! Köszönhetően a jófej embereknek . Mert 
megvártak, és nem akadnak le egy 10-15 perces késésen. Igen, az önálló munkának megvannak az előnyei. Ok ezt ritkán lehet eljátszani, de most pont így jött ki, és belefért. Így belefutottam a naplementébe, ok kocogtam. A lényeg, hogy ma is megvolt az 5 km. Amire azt hittem nagyon lassú vagyok, de jó egyenletes tempót hoztam, és egész jó időt futottam így kezdetnek. Pedig azért érzem még a lábaim az emelkedőn felfelé rendesen.
Így lett vége a napnak. Még vacsi, nekem ugyan lehet nem, de nem tudom, fürdés, és kidőlés.
Szép estét mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: