Mindennapi böszmeségek

Ha kell , ha nem, vannak. Bár jelenleg a magyar médiában vadászni kell időnként. És célszerű külföldi portálokat is nézni, vagy tartani a kapcsolatot kintiekkel, onnan mi látszik. Minap több döbbenet jött szembe. Egyiket tökéletesen leírta egyik kedvenc bloggerem (Bouvet blog). A paralimpia-para a téma. Hogy egyáltalán szóba jöhetett, hogy minek ez. Elképesztő az egész,… Tovább »

Végre!! Lassan őrölnek nálunk a malmok időnként. hiába kütyüfüggő a család, az apróságok időnként lassan valósulnak meg. Most pl hónapok óta  hol beragadt, hogy  nem működött az á betű a billentyűzeten. Idővel aztán egyre több betű kezdett vacakolni. Odáig jutott a dolog, hogy már egy két szavas mondatokat is egyre inkább kihívás volt érthető betűhiány… Tovább »

Avval kell kezdjem, hogy fantasztikus, ahogy nőnek az ember gyerekei. Nemcsak figyelni őket ahogy ügyesednek önállósodnak, hanem olyan önző okok miatt is, hogy egyre inkább jut ideje az embernek  néha-néha sajt magára is. Csak úgy, a semmittevésre. Értelmetlen, igazból semmire se vivő dolgokra. Csak úgy az élvezetért, vagy a szépért. Mint pl a körömfestés. Ami… Tovább »

A címmel el is lőttem a tegnapi nap zanzáját. Kijutottam ugyan futni (jupppi! ), de egy körrel hamarabb be kellett fejeznem, már jött a teló, hogy vár a munka. Igen, a sport csak sport, nem igazi szabadidő. Inkább azt mondanám rá: fizikai egészségmegőrzés. Így viszem a telefont is. Vagy járhatnék éjszaka kizárólag. De így télvégén… Tovább »

Városunkban, ahol élünk, épp most  készülnek bevezetni a teljes szelektív gyűjtést háztartásonként.  Figyelve a helyi híreket, oldalakat, rettentő érdekes emberi reakciókba lehet belefutni. A többség természetesen örül. Miért ne tenné? Sokaknak  így csökken a szemetük, eltűnnek a sok helyen kevésnek bizonyuló szelektív szigetek. No meg a körülöttük keletkező -akkorsemvagyokhajlandófelfognihogyeznemszemétlerakóhely- mentalitásból keletkező állandó  pluszmunka, és szemét…. Tovább »

Aztán fene tudja hogy sikerül. Mindenesetre próbálkozom visszalendülni a 8 kmezésbe. Így tegnap is kimentem , még világosban, lett lukasórám, és futás. Előtte utána meló. Most 2 hetet ez vár rám minimum. Vagy 3. Utána jöhetnek a 10 km esek.  Lesz ami lesz. Reméljük többnyire minden nap sikerül majd kijutni, és egyenlőre nem lesznek viharok…. Tovább »

Igen, tegnap megvolt az első tavaszváró 8 as. Ok nem túl kiegyensúlyozott tempóban, kicsit összevissza útvonalon, de megvolt. Lekocogtam. Ez még a kocogós, már azért nem annyira vánszorgós, de kocogós, fókahájat cipelős előfutás. Viszont megérte a múltheti 5 kmezés. Jól rámelegített a rendes kezdésre. Nem fáj semmim ma, megint neki fogok tudni vágni, ha este… Tovább »

Ma is kikocogtam a kis 5 kmemre. Ma se voltam gyors, ma se volt időm. Fejben taglaltam, hogy kicsit emelni kéne a távot, de ésszel tudom, hogy elég még ez.  Két meló közt, pont befért még világosban a két kör. Olyan nyugodt futás volt ma. Senki se volt sehol, csak a felhők úsztak a fejem… Tovább »

Szülőként bizony már nem ugyanaz a farsang. És kisiskolás szülőjeként pláne nem. Oviban még egyszerű volt. Mert kigondolták mik lesznek, aztán hajrá, valahogy jelmezt varázsolni. Ok, ez se mindig sima úgy, azért lett olyan, hogy előző nap varrtam a teknőspáncélt, mert tini nindzsa akart lenni a fiam. De csak rajtam múlott, csak a mi farsangunk…. Tovább »

Igaz a mai nap hosszú volt, és mozgalmas, de lassan vége. A család ezer felé, nemsokára végre egy kupacban. A lánykám egy orrmandulával kevesebb. Nagyon jól bírta, és semmi gond nem volt, így csak egyet ott aludt, és már kora délelőtt itthon is voltak. Nálunk az apuka ilyenkor a kísérőszemélyzet. Itthon én vagyok mindig, ha… Tovább »