Mindennapi böszmeségek

Feledékeny anyák napja.

És még csak a fele nap telt el. Péntekre totálisan szétesek reggelente. Abszolút zombi üzemmódban telik a reggel. Most egyedülhét volt, reggel én vittem kétfele a gyerekeket.

Addig ok, hogy felkelni, gyors kajacsinálás, közben felöltöznek a lurkók, esetleg esznek, vagy azt útközben, és indulás. Megyünk a buszhoz, először a fiam suliba, aztán vissza a busszal, majd elsétálunk az oviig a lányommal. Ha zökkenőmentesen megy minden. Ma a buszhoz menve jöttem rá, hogy se a kisebb nyula, se a nagyobb úszócucca nincs a kezünkben. Se náluk, se nálam. Persze ha visszafordulunk, akkor lekéssük a buszt. De ma nem mehettünk későbbivel, hiszen tesi volt az első a suliban, arra átöltözni, átmenni a tesiterembe, ilyenkor fontos az idő, hiába rugalmas amúgy a tanítónéni, És csak az a lényeg, hogy becsengetésre szépen rendezetten ott legyen mindenki. Tesiórakor nincs késés.

Így szépen elmentünk a suliba, majd hazajöttünk a lánykámmal a nyusziért, tesicuccért. Amúgy nem jövünk hazáig, mert a másik megállótól közelebb az ovi. Oviban gyors búcsúzás, mert napközben némileg ritkítják a buszt. Majd vissza a buszhoz, suliba, úszócucc be a szekrénybe, utána ismét buszra várás. Ma valahogy ezek után még nem volt kedvem még többet talpalni. Hát 9 helyett 11 re értem haza a plusz körök miatt.  És most mehetek vissza a fiamért, majd délután meló.

Pedig a péntek a kicsit nagyobb pihenés.. most nem sikerült.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!