A mai nap némi csalódással kezdődött.. kiderült, hogy elfelejtettem, hogy a férjem még ma dolgozik, és csak holnaptól van szabin.. De mivel azthittem máról, én minden melót máshová csoportosítottam, hogy legyen családi nap. Ami így is lesz, holnap holnapután, de én álmodtam egy hosszúhétvégét magunknak. Aztán kivettem a biliből a kezem … Egyik álmom az, hogy a férjem is olyan munkarendben van, hogy többet van itthon. Vagy mondjuk csak gyalog jár melózni, és hazaugrik ebédre… Igazából így se panaszkodhatok, olyan kompromisszumokat kötöttünk munka terén, hogy bár evvel lemondtunk a nagylábon élésről, viszont van közös idő. Csak a kettesben gyerekek nélkült nem bírjuk összehozni. De azt nem a meló miatt. De tán jövőre már ez is összejön, hogy egyet csak kettesben hétvégézzünk.
Most csendespihenőzünk. Még együtt megebédelt a család, reggel gyorsan bedobtam a kacsacombokat a sütőbe, ami az egyik jolly joker kaja. Semmi se kell hozzá, kicsi fűszer, fedő rá, és saját zsírjában megsül. hozzá egy kis petrezselymes krumpli, csalamádé, vagy uborka és jónapot. Kész is az ebéd minimális energiabefektetéssel.
Délután pedig palacsintasütés… jó rég volt, engedek a családi nyomásnak, kisütök vagy 60 at.. nagy tételben fogy úgyis. Most gyűjtöm az erőt. Plusz még
rakottkarfiolt is akarok csinálni. Kedves édesanyám egyszerűen hozott két karfiolt, hogy nesze nekem… Hát kidobni nem fogjuk:) Csentem le kis húst a tegnapi kajához valóból, apróra felkockáztam, befűszereztem, az lesz a is plusz benne.
Van ennek valami bája, nyugiban főzőcskézni, tenni venni. Ilyenkor jól elvagyok vele. Csak hiányzik a másik felem, kár, hogy neki nincs ma még szabadnap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: