Mindennapi böszmeségek

Első nap. Ma cseréltem elemet a mérlegben. 68 kg-t mutatott :),  a “versenysúlyom” 52-54 kg (ok avval már nagyon vékony vagyok). Hát cseppet eleresztettem magam. Nem csináltam semmit. Aztán végre megmoccantam, de nulla rendszer, meg igazából letojtam. Most azért vettem elemet a mérlegbe, mert éreztem, hogy ez nagyon nem jó. Lekocogtam a minap 11 kmet,… Tovább »

Eljött. Ittvan, a miénk. Véglegesen és visszavonhatatlanul. Kezünkben a bizonyítványok, mindenki megugrotta a magáét, örülünk, eltettük szépen a polcra a többi papír közé, és elfelejtjük az egészet szeptemberig . És ennek családilag örülünk. Főleg, hogy senki se osztja be az időnket.  Program meg van bőven. A gyerekek persze egyszerre mennének 2 táborba is egy héten,… Tovább »

Ismét megkísérlem megnézni a Red Hot Chili Peppers -t. Lesz ami lesz. Barátok szóltak, hogy no? Én meg mondtam, miért ne?, feltéve, ha ülhetek. No meg ha nem nekem kell a jegyekről gondoskodni. És egyszercsak hívtak, hogy pipa, jegy van 🙂 Most már csak el kell jutni a koncerte. Mert ez a jegy van dolog… Tovább »

Kész. Utolsó nemlétező tartalékaim szívja ki a koránkelős, iskolának megfelelős szülőlét. Persze így se felelek, meg, de azért próbálkozom odaérni, a folyamatosan küldött papírokat aláírni, stb. Papírok… Nem értem ha következő évben ugyanúgy igényli az ember az étkezést, miért kell újra egy kétoldalas apróbetűs papírt kitölteni ugyanannak a szolgáltatónak amin épp csak a gyerek lábmérete… Tovább »

Nagy erőkkel várom a nyarat. Én az egyszeri szülő. Nem tudom, más hogy van vele, de egyszerre unom, és kívánom a pokolba a sulival járó dolgokat. Pedig nincs igazából semmi baj, csak olyan mérhetetlen unalmas az iskola, mint mindig is volt.  Mint anno az én gyerekkoromban is. Fiatal ismerőseimnek szoktam mondani, ha azt hiszitek szívás… Tovább »

Dübörög az élet. E heti okosságom: tanuljon meg aki teheti nemet mondani. Akkor is, ha sikeres a melóban. Sőt, akkor pláne, mert akkor van mire. Épp eljött a pillanat, hogy hiába tudok nemet mondani, utolsó tartalékaim élem fel. Egyfelől nagyon jól érzem magam lelkileg, másfelől teljesen túlhajtottam magam fizikailag. És nagyon eszemben jár nagymamám mondása:… Tovább »

Kedves kereskedelemben dolgozók. Szeretnék bemutatkozni: Vevő vagyok. Így simán, minden kitétel nélkül. Nincs semmi extra tulajdonságom. Ha bemegyek egy boltba, vagy nézelődöm vagy vásárolok, vagy a kettőt kombinálom. Vadabb napjaimon kérdéseket is szoktam feltenni olyankor nemcsak Vevő, hanem az Érdeklődő is én vagyok. Ha pontosan egyetlen dolog hiányzik akkor bemegyek, ha megtalálom megveszem, fizetek és… Tovább »

Miért írják sokan, hogy aki vasárnap venne mondjuk ruhát, cipőt a gyereknek, barkácsáruházban cuccokat a felújításhoz… soroljam… azok dolgozzanak szombat vasárnap?? Miért csinál úgy mindenki sikítozva , mintha a kereskedelmi dolgozóknak 7 napból 7 et dolgozni kellett volna és nem lett volna szabadnap? Csak az dolgozott állandó hétvégén, pl diákok, gyeses kismamák, akiknek ez kifejezetten… Tovább »

Ha a férj vásárol, nem is rossz dolog. Picit sem. Szombat délután mentünk vásárolni húsvétra, mégis legyen egy kis sonka, csokitojás, meglepi a gyerekeknek. Szóval irány a közeli pláza, ahol minden van. Az egész napot nagyon nem szántuk volna erre. Viszont a gyerekeket se hagytuk volna itthon, megkérdeztük, játszóház? És irány. nekik a móka, nekünk… Tovább »

Most, hogy kezdek visszarázódni a saját ritmusomba, így félig kívülről látom, mennyi mindent nem tettem egy darabig. Hogy tudott elveszni a végeláthatatlannak hitt energiám, hogy ragadtak rám kilók amik azelőtt sose, hogy voltam teljesen elveszve. A válasz: életmódot váltottam. Csakhogy nem pozitívan, negatívan. Így is lehet. Ne csinálja senki utánam. Egyszerűen marhaság. Az aktív életmódom… Tovább »