Mindennapi böszmeségek

A hétre nagycsaládos lettem. Itt alszik a siserehad, Fogadott unokatesók (keresztszülők gyerekei) , meg kisbarát. Kicsi a lakás nagy a rakás alapon. No, azért nem esszük meg egymást, az aprópó, egy lovastábor. Mostmár tuti sikerült, egy nap már el is telt, az összes gyereknek nagyon tetszett. Persze lovagolni már lovagoltak, de most egy tanyán vannak,… Tovább »

Valahogy eljött a pont, amikor ismét eljutottam, a nem a külső számít örök igazságához. Hiába érzem jónőnek magam , attól még a pluszkilókat cipelni kell nap mint nap. Ok csak ülni és melózni nem gond, no de sokat mászkálni, már nem olyan vicces egy megpakolt hátizsáknyi plusszal. Igen, erre a folyamatosan mászkálós nyaralás ébresztett rá… Tovább »

Az úgy kezdődött, hogy jött a hír, hogy bezárják a közlekedési múzeumot. Gondoltuk, nosza elmegyünk, mert 3 év múlva lehet legközelebb. Közben pedig jól átbogarásztam a lehetőségeket. És kiderült, csak a főépületet zárják be, van több állandó gyűjteményük, ami ha nem is közlekedés, de mint valami technikai kiállítás. Végül a múzeumba nem is jutottunk el…. Tovább »

Nem is akármilyet. Írok majd részletes beszámolót róla. Egyenlőre még magam se hiszem, pedig már nemsokára hazamegyünk. Még januárban gondoltunk egyet, hogy na idén végre nekivágunk. Családi közös nevezőként célba vettük a Nyíregyházi állatparkot. Nagyon jó választás volt. Már harmadik napja bolyongunk a parkban, de így is valószínűleg úgy megyünk haza, hogy ez az kimarad…. Tovább »

Nyár van. Nagyon nyár. Nem történik semmi!! És ez szuper. Ok. Sok a meló. Nagy a meleg. Bár most legalább a meleg enyhült. Sikerült azért összejönni barátokkal. Meg dolgozni.. még egy kicsit dolgozni… A héten kiderült, hogy utazni bár valószínűleg fogunk, de előtte nap még utána nap már munka. Tiszta deja-vum van. Ilyen volt amikor… Tovább »

Nagyon szép. De idén úgy néz ki ilyen lesz. A nyár kint, én bent. No nem panasznak, de ellepett a meló. Azt hittem csak vicc, hogy ennyi lesz, de nem vicc, már ennyi van. Így a gyerekek jelenlegi úszótábori hete is sakkozós, jajjmindjártlefejelemazasztaltolyanfáradtvagyok  stílusban telik el. Persze a gyerekek pörögnek mint a ringlispír. Ami eddigi… Tovább »

És jó. Erősen szubjektív vélemény jön, spoiler nélkül. Már azt se tudom, hogy futottam bele: The Last Ship. Én két nap alatt ledaráltam az első évadot, és a második évad elejét. Pedig gyerekek a nyakamon. De nehéz abbahagyni. Egyszerű klasszikus sémára épül azt hiszem a sorozat. Van egy alpszitu, ami már az első részben kiderül…. Tovább »

Egy éve történt, ha nem kicsit régebben, hogy egy hivatalos ügy kapcsán kiderült, a férjem annyira beköltöztették jelenlegi lakhelyünkre, hogy egyből két példány lett belőle. Ebből az lett a gond, hogy valamihez kellett igazolás  az okmányirodától, kapott, aztán a másik hivatalban meg nem fogadták el. Nem egyezett egy nyilvántartási szám. Így vissza a hivatalba, ahol… Tovább »

Évzáró évzáró hátán. Evvel telt a péntekünk. Sima suli, és zenesuli. Én szimpla papírvadászatnak hívtam. Bevallom, nem is tulajdonítok túl nagy jelentséget az ilyen köztes évértékeléseknek. Meg úgy egyáltalán az egésznek. Kb még az érettségi is csak arra való, hogy később anekdotázzon az ember, másra semmire. Hiszen később a választott szakmánk, vagy az épp végzett… Tovább »

Pár napja a magyar netet is elárasztotta egy videó. Egy kamion döcög  a dugóban valahol. Oldalt emberek. Várnak, mennek… aztán rárohannak a kamionokra amikor épp megállnak. Egy másik kamionos veszi. A helyszín: Calais, Franciaország. Vagy 18-20 évvel ezelőtt játszottunk barátokkal egy cyberpunk2020 nevű játékot. Az alapja az volt, hogy a nqgy cégcsoportok befolyásosabbak voltak mint… Tovább »