Mindennapi böszmeségek

Volt idén is nyár. Idén is gyerekekkel. Szülinapokkal. Kislányom egyik kívánságára csillámtetkóval. Na persze, csak rajta lesz, meg a barátokon… aha, mint Móriczka megálmodta. A lovaglós hétre meglepinek a keresztanyja szerzett nagyon szép csillámtetkókat. Persze figyelnek a minőségre. Így amit hétfőn feltettek, gyönyörű volt rajtuk még pénteken is. Szóval menő volt. Aztán mindenki hazament, lánykám… Tovább »

Lett egy csigánk. Egy sima kis csiga, a fiam hozta haza, avval a felkiáltással, hogy ő háziállatot szeretne, és ez lesz az. Szépen megindokolta, hogy kicsi a lakás, meg csak lakás, itt nagyon nem lehet mit tartani, de egy csigának nem kell sok, ez lesz az. Kért tőlem egy tiszta befőttesüveget, kést… hogy kilyukasztja a… Tovább »

Valahogy eljött a pont, amikor ismét eljutottam, a nem a külső számít örök igazságához. Hiába érzem jónőnek magam , attól még a pluszkilókat cipelni kell nap mint nap. Ok csak ülni és melózni nem gond, no de sokat mászkálni, már nem olyan vicces egy megpakolt hátizsáknyi plusszal. Igen, erre a folyamatosan mászkálós nyaralás ébresztett rá… Tovább »

Az úgy kezdődött, hogy jött a hír, hogy bezárják a közlekedési múzeumot. Gondoltuk, nosza elmegyünk, mert 3 év múlva lehet legközelebb. Közben pedig jól átbogarásztam a lehetőségeket. És kiderült, csak a főépületet zárják be, van több állandó gyűjteményük, ami ha nem is közlekedés, de mint valami technikai kiállítás. Végül a múzeumba nem is jutottunk el…. Tovább »

Egy éve történt, ha nem kicsit régebben, hogy egy hivatalos ügy kapcsán kiderült, a férjem annyira beköltöztették jelenlegi lakhelyünkre, hogy egyből két példány lett belőle. Ebből az lett a gond, hogy valamihez kellett igazolás  az okmányirodától, kapott, aztán a másik hivatalban meg nem fogadták el. Nem egyezett egy nyilvántartási szám. Így vissza a hivatalba, ahol… Tovább »

Ilyenkor szoktam rendes évi szabadságomat tölteni. Most nem töltöm. Jó is nem is. Fáradt vagyok. Meg nem is. Írhatnék nagy pozitívkodást, meg nem is. Az időjárás is olyan ma: esik is egyszer, aztán meg nem . Így süt is a nap, utána meg nem. A fiam sulijával is ez a helyzet: vége is van, meg… Tovább »

Akkor hajrá! Elkezdődött a nagy táv. Persze körönként futok, meg  max tán majd a gátra, ha megint nem egyedül megyek, de alapvetően a cél adott: 200 km teljesítése maximum egy hónap alatt. Vagy meglesz vagy nem. Egyenlőre elkezdtem. Ma a fél nagymamánknak jó napja volt, így felvetettem, hogy esetleg este futnék a héten, és ha… Tovább »

No meg ha a fodrásznak sincs 🙂 Azért tegyük hozzá, a fodrászommal régi a kapcsolat, családias mondhatni. Baba jött a családba náluk, értem bejön, de nem élnék vissza vele. Nyáron úgyis egy eklektika a fejem, elég ha befesti és kész. Na ez elméletben jól hangzik. De ami sok az hajból is sok. Így fogtam az… Tovább »

Eljött   végre a pillanat, hogy kaptam egy laptopot 🙂 hogy mióta tervezzük, fogalmam sincs… de tarthatatlan volt az egygépes állapot egy kütyüs családban úgy, hogy jövőre már a kisebbünk is iskolás lesz. Így   most már komolyan túrta a férjem a netet laptopért. De se ez , se az nem volt megfelelő… Hja de,  az egymillától… Tovább »

Szülőként bizony már nem ugyanaz a farsang. És kisiskolás szülőjeként pláne nem. Oviban még egyszerű volt. Mert kigondolták mik lesznek, aztán hajrá, valahogy jelmezt varázsolni. Ok, ez se mindig sima úgy, azért lett olyan, hogy előző nap varrtam a teknőspáncélt, mert tini nindzsa akart lenni a fiam. De csak rajtam múlott, csak a mi farsangunk…. Tovább »