Mindennapi böszmeségek

Neki kéne vágni újra, egy kis intenzív edzésnek. Mondjuk egy 10 napnak. Az pont beleférne az őszi szünetbe.  És tesztnek se lenne rossz, hogy  így a kevesebből is lemegy e a hajrával  valamennyi plusz. No meg a téli csizmagatyámhoz se ártana még egy kicsit laposabb has. Csak úgy a kényelem jegyében. Persze nem írogatni kéne… Tovább »

A feledékenység átka.  No meg a lustaságé. Mert az azért nem fordulhat elő, hogy 10 perccel is, vagy akár 5 tel hamarabb kelljünk… És persze van hogy elfelejtettünk valamit. Most pl hogy a környezetfüzetbe nem volt repülő beragasztva.. Mert nem volt kép. No reggel gyorsan nyomtatás, ragasztás, abszolút csapatmunkában. kész is lett. Csak a kisebbem… Tovább »

És visszaérkeztünk a kezdetekhez:) Pár tanítón átverekedte magát a fiam, no meg a család is, míg  így második elejére visszakaptuk a saját gyerekünk. Ismét írja a leckét, ismét nem kell mellette ülni. Ok noszogatni kell, de ennyi. Kérdez ha akar, válaszolunk, de alapvetően csinálja. És jól . Azokat a hónapokat meg szívem szerint eltüntetném, amikor… Tovább »

Ezen tavaly is elgondolkodtam. Jövőre duplán elfogok az tuti. Mert hiába amit lehet maga csinál a nagyobb, a kicsinek mindenképp én kell majd kössek mindent, miközben a nagynak is segítek. Az első és legfontosabb kérdésem a dologgal, hogy  mi a fenének bekötni a szép tartós borítójú könyveket? Aki ezt szét bírja kapni, az kötéssel együtt… Tovább »

Nem mára virradóra álmodtam meg életem nagy megoldásait az tuti. Idő se volt r ennyi alvással. Egyszerűen  nem bírtam, akartam aludni. Annyira fel voltam pörögve a hogy ébredek fel reggel  témán. Hajnalig rejtvényt fejtettem. Grafilogikát. Ilyen, csak papíron, újságot veszek, ceruzával, radírral. Végül persze nagynehezen kikászálódtam az ágyból. Évnyitó révén kétfele mentünk, én a kicsivel… Tovább »