Mindennapi böszmeségek

Nekikezdtem. És haladok. Habár még gurulok, mérlegre nem álltam -azt se tudom hol van egyenlőre, valamelyik kipakolatlan ládában – de már kezd látszatja lenni. A szülőként jelentkező sulistressz védőhájat pakolt rám. Én aki mindig aktív voltam, és nem volt életem központi része az evés, a punnyadásba belefeledkezve tömtem magam vagy 4 éve… Volt egy két… Tovább »

Ennyi telt el a suliból: másfél hónap. És nálunk nagyjából kitört a béke. A nagyobbnak a felsőbelépés elhozta a nyugalmat. Végre nem kell pont olyannak lenni mint az elképzelt tökéletes gyerek. Felsőben  kitör a sokszínűség. Senki se törődik végre a szülővel, nincs “anyuka, apuka” Diák van. Tanulni kell. Sok tanár van, köztük nem egy nagyon… Tovább »

És eltelt 2 hét. Még nem tudom mit gondoljak, vagy ne. Idén mindkét gyerekemnek tanárváltás volt. Evvel járt az , hogy felsőbb évfolyamokba kerültek. Már csak egy alsósom maradt.  Aminek őszintén örülök. Valahogy az alsóval annyira nem sikerült kibékülnöm. Illetve generációk óta nem megy nekünk ez az alsó. Írni olvasni túl gyorsan megtanul mindenki, aztán… Tovább »

  Eljött. Idén is eljött a szeptember 1. Fekete nadrág/szoknya, fehér ing/blúz. Nagytáska, évnyitó. És új osztályfőnökök. Sajnos vége a nyárnak. Vége annak, hogy mi magunk szervezzük a család életét. Sokan mondják, hogy jajj suli, majd a melóban megtudod. Senki se higgyen nekik! Ha tanultál, képezted magad képességeid szerint, akkor munkában viszonylag szabad leszel. Ok… Tovább »

Ejött ez is. A suliban sulinapok vannak, lement javarészt a nagydolgozathullám, a kisebb meg itthon gyógyul. Kb ez az összefoglaló. Szegény pont akkor robban le , mikor több a program. Most még reménykedem, hogy gyorsan helyrejön, és a karácsonyon ott lesz. De az összes köhögőkor mondjon le! Egyébiránt szuper, hogy közeledik a szünet. Nem, nem… Tovább »

Elindult a tanév. Teljesen. Megvoltak az első dolgozatok mindkét csemeténél. Én pedig végre kicsit megnyugodtam. Túlleszünk ezen az éven is. A suli olyan amilyen. Így egyik se marad délután, itt szerencsére nem muszáj. Egész jó ritmus kezd kialakulni. Nekem pláne, hiszen a gyerekeket férj reggel elviszi a suliba. Ok a nagyobbat már nem kell, mert… Tovább »

A szívem majdnem megszakad. Ok tán nem, de bekapcsol az állandó fáradtság.  Bagolynak lenni szívás nemcsak sulisként, hanem két alsós szülőjeként is. De erről már írtam, hogy szerintem sehogy se jó a reggel 8. Sőt, gimiseknek sokszor nulladik óra (sic!), ami meg konkrétan szerintem kínzás, hogy 7 kor, negyed nyolckor kezdeni. Magyar oktatás, így szeretünk…. Tovább »

Temetői hangulatom van. Ráadásul ha tetszik ha nem, ma már muszáj a sulis dolgokkal foglalkozni. Persze a kislányom listáját elhagytam, vagyis igazából mintha lett volna évvégén, de nem találok semmit. Így megtippelem a cuccokat, aztán majd útközben. Nincs kitől megkérdezni, itt se facebook csoport, se emaillista. Egy “cseppet” social network ellenes az iskola igazgatója, így… Tovább »

Lassan vége a nyárnak, a szünetnek, az extra melónak, az olimpiának, az utazásnak, a hőségben kocogásnak, a lakásfelújításnak…. És hamarosan újra jövök a sületlenségeimmel, és a filozofálgatásaimmal, meg a semmiségekkel. Bevallom nyáron lusta voltam írni, amit meg leírtam volna, inkább nem írtam. Ha nem írok, az nem zaklat fel senkit, Bár fene tudja, lehet ha… Tovább »

Ezt is megértük. Mindenki a helyén. Suli, munka, élet. Hétfőn kedden lementek az előtesztek, csak úgy mint a kislányomnál egy hete. Most a fiamat teszteltük. Ment úszni, meg zenesuliba. És bingó, tök rendben volt! És jól van, így minden szempontból gyógyultnak nyilvánítva. Így megvolt tegnap az első rutindélután is. Annyi kis gikszerrel, hogy a bébisitt… Tovább »