Mindennapi böszmeségek

Nekikezdtem. És haladok. Habár még gurulok, mérlegre nem álltam -azt se tudom hol van egyenlőre, valamelyik kipakolatlan ládában – de már kezd látszatja lenni. A szülőként jelentkező sulistressz védőhájat pakolt rám. Én aki mindig aktív voltam, és nem volt életem központi része az evés, a punnyadásba belefeledkezve tömtem magam vagy 4 éve… Volt egy két… Tovább »

Mert mindig van izgulni való. Igyekszem csendben befele stresszelni. Illetve a “szerencsés” barátaim nyaggatom. Mivel többségük szintén szülő, akik meg nem azok empatikusak, így vígasztalnak szorgosan. Gyerekként, fiatal felnőttként, annyira nem voltam stresszes típus. Én tudom mit tudok, amit meg nem, hát valahogy minden megoldható általában. Ami mégse, azon meg mit izguljak. Evvel a mentalitással,… Tovább »