Mindennapi böszmeségek

Volt egyszer egy 200km kihívásom… Nem tudom hogy jött, de ahogy jött ment. Már a 3. napon abbahagytam azt hiszem. Aztán jött egy stresszesebb életszakasz, én pedig hízni kezdtem. Persze nem a semmitől, nagyon megváltozott az életem. De ez külön posztot érdemel. Közben nőttek a gyerekek, összejöttünk egy régi baráttal, akinek szintén nőttek a gyerekei…. Tovább »

Nekikezdtem. És haladok. Habár még gurulok, mérlegre nem álltam -azt se tudom hol van egyenlőre, valamelyik kipakolatlan ládában – de már kezd látszatja lenni. A szülőként jelentkező sulistressz védőhájat pakolt rám. Én aki mindig aktív voltam, és nem volt életem központi része az evés, a punnyadásba belefeledkezve tömtem magam vagy 4 éve… Volt egy két… Tovább »

Feladtam a tunya életmódot. Kész vége. Sajnos ismét bebizonyosodott, annyi mellékhatása van, amit nem szeretek, hogy jobb aktívkodni. illetve ok, már aktív voltam egy jóideje, de most a sportot is újrakezdtem.  A futást. Vagyis amit én futásnak hívok, az inkább kocogás. vagy annak is csak a kicsinyítőképzővel ellátott változata. Mert emelkedőn felfele lassú vagyok, ellenben… Tovább »

Próbálok hasznos hagyományt teremteni. Így idén is kimentem kocogni karácsonykor. Most ráadásul világosban. Gyönyörű idő lett délben, kisütött a nap, meleg szellő fújt, már amennyire a téli szél meleg lehet. És változtattam a körön. Rájöttem ha elmegyünk a főtérre, akkor 3 az egyben lesz. Jöhetnek velem a gyerekek görkorival vagy bicóval vagy gyalog, én meg… Tovább »

No, nagy csodák nincsenek. Eredmények vannak. Végül a nyaralás elhozta azt , ami hiányzott már pár éve. A lendületet. Evvel vége is lett mindenféle kísérletnek, fogyókúrának, na majd most leszvalami hozzáállásnak. Elmúlt. És visszatértem a saját lendületemhez. Elmúlt a lustaságom. Igazából nem tudom mitől, csak elmúlt. Így visszatértem a totál sima mindennapjaimhoz. A normál lendületemhez…. Tovább »

Innentől nem méricskélem magam, vagy ha igen is nem viszem túlzásba. A héten ki tudok menni kocogni majd, este nem egyedül leszek a gyerekekkel. Ha jó az idő, megyünk strandra is. Kb átálltam már, hogy kevesebbet eszek, szóval innentől sport és heti egy mérés. Mit tudom én pénteken, vagy szombaton. Majd meglátom. És visszaáll a… Tovább »

Ma lelazultam… aztán mégis kimentem kocogni. Jöttek a gyerekek is, persze ők 2 km után bementek a barátainkhoz. Én meg 6 km után csatlakoztam. Ott még dumáltunk egy csomót, és jó későn értünk haza.  Kb ennyi. Jó fáradt vagyok, részletes blogolás is elhalasztva. Reggeli mérés: 64.4 kg újra. Evvan. Megindult az ingázás. Gondolom a kocogás… Tovább »

Reggeli mérlegelés: 65,6 kg. Eltelt egy hét, ok ebből napokat beteg voltam, lassú kezdés. szűk két és fél kiló. A blogindító kísérletnél anno 8. napon pont 3 kilóval mértem kevesebbet. Viszont ugye akkor végig sportoltam is. szóval jó vagyok. igaz, most az akkori kísérlet indulókilóját is hetekig tart elérni majd. De így jár aki semmit… Tovább »

A reggeli mérést elfelejtettem. így ez a nap kimaradt. Délután kettő körül jutott eszembe, hogy hoppá… Túl sok okosat nem tudok mondani a napról. Reggel némileg elkéstünk a táborból, aztán délben kiderült, hogy némi cucc a délutáni programra itthon is maradt. Na ennek következtében a legnagyobb hőségben pattantunk bicajra a fiammal, hogy a lányomnak elvigyük… Tovább »

Kidőlt a vasemberünk is. Mondjuk ő sokkal kevésbé robbant le, mint anno én, vagy most a gyerekek, de csak elkapta. Így jelenleg én vagyok talpon, mindenki más fekszik, alszik, gyógyul. Meglett a váltás. Éppcsak meggyógyultam. Viszont én meggyógyultam, Kaja, innivaló gyógyszer, minden adagolva, meló folyamatban, így elkezdtem újra kocogni. Hát, totál KO. Az első 5.7… Tovább »