Mindennapi böszmeségek

Ezt is megértük. Mindenki a helyén. Suli, munka, élet. Hétfőn kedden lementek az előtesztek, csak úgy mint a kislányomnál egy hete. Most a fiamat teszteltük. Ment úszni, meg zenesuliba. És bingó, tök rendben volt! És jól van, így minden szempontból gyógyultnak nyilvánítva. Így megvolt tegnap az első rutindélután is. Annyi kis gikszerrel, hogy a bébisitt… Tovább »

A fél nagymamánk még tovább csökken. A jó hír, hogy azért, mert olyat fog csinálni amit szeret, így együtt örülünk neki. Ellenben így biztosan nem számíthatunk rá a gyerekek délutánjaiban. Szerencsére már  elkezdtem szervezni szeptemberben a B, és C terveket.. mert láttam én, hogy nem megy ez, csak ígéret szinten, hogy tényleges segítség legyen. Nem… Tovább »

Megvan. Megvettük. Családi dráma nélkül. Hónapokig “dolgoztunk” rajta, hogy a nagymama ne vegye személyes sértésnek. Sikerült!! A zongoratanárnő türelmét pedig nem is tudjuk hogy megköszönni . A gyerekek meg boldogok, hogy itthon is van végre hangszer. Hát még én 🙂 Azt hiszem most már megszervezem, hogy visszamehessek kórusba. Felnyalábolom az aktuális repertoar kottáit, és hajrá… Tovább »

No, remélhetőleg sikerült a kisebb zeneoviját megszervezni. Juppi, találtam bébisittet, akit ismernek szeretnek, heti egy napot ennyire ráér. A nagymama majd morog, de mivel senki se tud két helyen egyszerre lenni, a zeneovi pedig egyből nagy sikert aratott a lánykánál, valahogy meg kellett oldani.  És így csak egy óráról hiányzott így, hamar lett végül megoldás…. Tovább »

Szeretjük. Jó hogy van. Mert van. Mert szereti a gyerekeket. És ők is szeretik, mert érzik ezt. És itt jön a de… Mert számítani  azt olyan furán lehet rá, hol igen hol nem. Ez viszont nagyon rossz, és nagyon komoly rugalmasságot igényel. Mindent megígér, nem mert kérjük, hanem mert ő akarja. aztán persze jajj, mégse…. Tovább »