Mindennapi böszmeségek

A sztahanovizmus halála kétféle is lehet. Legalábbis nekem. Most épp a nyitott szemmel is tudok aludni a pár szabad pillanatbant gyakorlom.  A másik fajta a “Mostmár-elegem-van-az-egészet-letojom” halál. Na ezt éppnem tehetem meg. Még min 2 hét abszolút hajtás. Vagyis épp ezt mondom. Aztán lesz ami lesz.  Szóval szokás szerint kissé túlpörögtem. Persze kell ez. Egy… Tovább »

Ennyi telt el a suliból: másfél hónap. És nálunk nagyjából kitört a béke. A nagyobbnak a felsőbelépés elhozta a nyugalmat. Végre nem kell pont olyannak lenni mint az elképzelt tökéletes gyerek. Felsőben  kitör a sokszínűség. Senki se törődik végre a szülővel, nincs “anyuka, apuka” Diák van. Tanulni kell. Sok tanár van, köztük nem egy nagyon… Tovább »

És eltelt 2 hét. Még nem tudom mit gondoljak, vagy ne. Idén mindkét gyerekemnek tanárváltás volt. Evvel járt az , hogy felsőbb évfolyamokba kerültek. Már csak egy alsósom maradt.  Aminek őszintén örülök. Valahogy az alsóval annyira nem sikerült kibékülnöm. Illetve generációk óta nem megy nekünk ez az alsó. Írni olvasni túl gyorsan megtanul mindenki, aztán… Tovább »

  Eljött. Idén is eljött a szeptember 1. Fekete nadrág/szoknya, fehér ing/blúz. Nagytáska, évnyitó. És új osztályfőnökök. Sajnos vége a nyárnak. Vége annak, hogy mi magunk szervezzük a család életét. Sokan mondják, hogy jajj suli, majd a melóban megtudod. Senki se higgyen nekik! Ha tanultál, képezted magad képességeid szerint, akkor munkában viszonylag szabad leszel. Ok… Tovább »

A szívem majdnem megszakad. Ok tán nem, de bekapcsol az állandó fáradtság.  Bagolynak lenni szívás nemcsak sulisként, hanem két alsós szülőjeként is. De erről már írtam, hogy szerintem sehogy se jó a reggel 8. Sőt, gimiseknek sokszor nulladik óra (sic!), ami meg konkrétan szerintem kínzás, hogy 7 kor, negyed nyolckor kezdeni. Magyar oktatás, így szeretünk…. Tovább »

Temetői hangulatom van. Ráadásul ha tetszik ha nem, ma már muszáj a sulis dolgokkal foglalkozni. Persze a kislányom listáját elhagytam, vagyis igazából mintha lett volna évvégén, de nem találok semmit. Így megtippelem a cuccokat, aztán majd útközben. Nincs kitől megkérdezni, itt se facebook csoport, se emaillista. Egy “cseppet” social network ellenes az iskola igazgatója, így… Tovább »

Kész. Utolsó nemlétező tartalékaim szívja ki a koránkelős, iskolának megfelelős szülőlét. Persze így se felelek, meg, de azért próbálkozom odaérni, a folyamatosan küldött papírokat aláírni, stb. Papírok… Nem értem ha következő évben ugyanúgy igényli az ember az étkezést, miért kell újra egy kétoldalas apróbetűs papírt kitölteni ugyanannak a szolgáltatónak amin épp csak a gyerek lábmérete… Tovább »

Nagy erőkkel várom a nyarat. Én az egyszeri szülő. Nem tudom, más hogy van vele, de egyszerre unom, és kívánom a pokolba a sulival járó dolgokat. Pedig nincs igazából semmi baj, csak olyan mérhetetlen unalmas az iskola, mint mindig is volt.  Mint anno az én gyerekkoromban is. Fiatal ismerőseimnek szoktam mondani, ha azt hiszitek szívás… Tovább »

Eljött a tavaszi szünet. Juppi! A bónusz, egyik gyerek se kapott házi feladatot. Ami tekintve az oktatási rendszert igazából a szülővel jófejség. Habár mi 100%-ban Arra trenírozzuk a csemetéink, hogy önállóság, de tőlünk kérdezhetnek bármit, és így önállóan írja a leckét már az elsős is, azért vannak kérdéseik.  Illetve a nagyobbnál hajlamosak időnként közölni hogy… Tovább »

Sok helyen feljön a téma. Főleg így évvége felé. Az én fiam sulijában is min napi 8-10 oldal lecke lenne. Persze nem irjuk meg csak a felét. A többesszám jogos, mert a suliban nincs tanitás 3 hete már. Csak számonkérés. 2-3 dolgozat naponta. Általános másodikban. Komolyan nem értem benne a rációt. Akik a terheljük agyon,… Tovább »