Mindennapi böszmeségek

Ezt az idei karácsonyt elengedtem. Valahova messze. Ok próbáltam én karácsonyi dalokat hallgatni, meg egy két ajándékot beszerezni, de semmi. Nem jött, lesz ami lesz karácsonyunk lesz. Sok volt a feladat, a kötelezőknek most értem a végére, miközben már mindenki süteményeket süt, menün agyal, ha még nincs becsomagolva akkor ajándékot csomagol. Én azt se tudom… Tovább »

Évekig albérlet, aztán saját lakás. Így indultunk. A gyerekek még albérletbe születtek mindketten. Mikor a kisebb közelített az egy éves kor felé, elcsíptünk hosszas keresgélés után egy klassz lakást. Eleve romot kerestünk, mert rájöttünk, nem nekünk való az egész sehogy különben. Így vettünk egy üres héjat, aminek nekiálltunk felújítani. Megmozgattunk a kapcsolatokat , hogy minden… Tovább »

Próbálok hasznos hagyományt teremteni. Így idén is kimentem kocogni karácsonykor. Most ráadásul világosban. Gyönyörű idő lett délben, kisütött a nap, meleg szellő fújt, már amennyire a téli szél meleg lehet. És változtattam a körön. Rájöttem ha elmegyünk a főtérre, akkor 3 az egyben lesz. Jöhetnek velem a gyerekek görkorival vagy bicóval vagy gyalog, én meg… Tovább »

Mi nem csak a családot látjuk vendégül, hanem minden “elromlások” atyját, Murphyt is. Bár idén olyan szolidan volt jelen. Meg amúgy is, már családtag, így hoz nevetést is, nem csak döbbenetet. Karácsonykor nem nagyon ajándékozunk nagy dolgokat, inkább örülünk egymásnak. Idén viszont lett egy nagy ajándék, a fiamnak most adtuk oda a telót. Mindenképp megkapta… Tovább »

Ez egy olyan téma, amit eddig nem feszegettem. Pedig érdekes téma. Hiszen felnőve magunk is nemcsak testvérek leszünk, hanem sógorok, sógornők. De mi a baj a sógornőkkel? Már ahol van baj egyáltalán, hiszen azért számtalan jó példa is van. Viszont jellemző módon azok, ahol a fiútestvér hamarabb alapított családot mint a lány valahogy nem sikerülnek… Tovább »

Elindult a tanév. Teljesen. Megvoltak az első dolgozatok mindkét csemeténél. Én pedig végre kicsit megnyugodtam. Túlleszünk ezen az éven is. A suli olyan amilyen. Így egyik se marad délután, itt szerencsére nem muszáj. Egész jó ritmus kezd kialakulni. Nekem pláne, hiszen a gyerekeket férj reggel elviszi a suliba. Ok a nagyobbat már nem kell, mert… Tovább »

Dübörög az élet. E heti okosságom: tanuljon meg aki teheti nemet mondani. Akkor is, ha sikeres a melóban. Sőt, akkor pláne, mert akkor van mire. Épp eljött a pillanat, hogy hiába tudok nemet mondani, utolsó tartalékaim élem fel. Egyfelől nagyon jól érzem magam lelkileg, másfelől teljesen túlhajtottam magam fizikailag. És nagyon eszemben jár nagymamám mondása:… Tovább »

Menthetetlen itt a tavasz. Mondjuk a petrezselymet már 2 hete kitettem  az erkélyre, ma néztem, el is kezdett hajtani. Ha ilyen marad az idő, akkor a hétvégén kiteszem a muskátlit is. Plusz nekiálltam takarítani, így mehetnek a kiülős napok. Szívjuk magunkba a napfényt, mint a hüllők az vízparton. És átmelegszünk.  Persze az igazi akkor lesz,… Tovább »

Eljutottam oda, hogy felismertem saját kockaságunk. Felismertem azt is, hogy kockává nem válik az ember, hanem kockának születik eleve. Egy zárt világba zárva magát, és folyamatosan rácsodálkozva az életre. A kocka azért tudományoskodik  és megfigyel mert annyira másfelől nézi a világot, hogy egyszerűen megfigyelés nélkül érthetetlenek neki a hétköznap dolgai. Hja, de a kocka nem… Tovább »

Ó a remek párosítások sorában az egyik legjobb. Mondjuk már nem az igazi hardcore verzióban vagyok, mostmár mindkét gyerek kisiskolás. Tehát itt jelzem, a picikkel ugyanez, esetleg van egy picike, plusz terhesség az nagyobb túlélőjáték. De azt annó túléltem. Most ezt kell. És egyre inkább érzem nagyapám bölcsességét aki bizony minden szezon előtt beoltatta magát…. Tovább »