Avval kell kezdjem, hogy fantasztikus, ahogy nőnek az ember gyerekei. Nemcsak figyelni őket ahogy ügyesednek önállósodnak, hanem olyan önző okok miatt is, hogy egyre inkább jut ideje az embernek néha-néha sajt magára is. Csak úgy, a semmittevésre. Értelmetlen, igazból semmire se vivő dolgokra. Csak úgy az élvezetért, vagy a szépért.
Mint pl a körömfestés. Ami tényleg egy úri huncutságnak tud tűnni kisgyerekek mellett. Persze tudom, egy igazi nő, anya nem hanyagolja el magát. Hát nem is, levágja a körmét csutkára, és passz . De a gyerekek nőnek, jöhetnek vissza az úri huncutságok. Nem mindig, de néha csak csak. Én pl kezdek visszatérni a körömlakkjaimhoz. A javát persze elajándékoztam , úgyse volt rá időm. Így avval a párral kell variálni ami itthon van, vagy marad a körmös. A körmös persze szebben dolgozik, viszont a sajt magam csináltam öröme nincs benne. No meg a kísérletezésé.
Tehát elővettem a maradék lakkjaim. Megállapítottam, hogy nincs sok, és igen csekély a színválaszték. Elkezdtem azért kombinálni őket, hogy valami szolidat kapjak. Sose szerettem a nagyon kirívót. Szóval szolid, de extra. Vagy sikerült vagy nem. ez lett belőle. nekem tetszik. A családnak is:) Én pedig büszke vagyok, hogy ezt a fajta lakkozást, alapozóstul, fedőlakkostul, egész szépen megcsináltam. Közelről azért látszik, hogy amatőr munka. De most én szupernek érzem:) Elvégre nem ezt csinálom napi szinten, tőlem ügyes.
Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: