Véradás, meló, tökfaragás: Halloween

Mindenkinek más a véleménye a halloweenről. Az enyém az, hogy elfér ez is. Bármilyen ünnep jó, ami együtt töltött időt jelent, és vidámságot. Pont jó egy kis tökfaragós szelleműzős délután/este. Nem üti a halottak napját, az úgyis másnap van, akkor pedig megyünk, és gyújtunk gyertyát az elmentek emlékéért. De ma tököt faragtunk:) Este… Hát gondolom már minden kisgyerekes család kifaragta, mi kicsit lemaradtunk. De végül is este nyolcra kikerültek a tökök az erkélyre. Szóval sikerült:) Előtte dolgoztam, azelőtt pedig elszaladtam vért adni. Régebben benne voltam a sürgősségi listában, rendszeresen adtam vért. Először anno távirat jött, ha menni kellett, aztán pedig telefon. A táviratot utáltam.. régen akkor jött távirat, ha baj van..  az elsőnél azért lefutott egy két dolog a szemem előtt, míg elolvastam, hogy csak a vérem kell. Aztán váltottak telefonra. Ezt már szerettem. Főleg, hogy mindenféle vicces indítással  jöttek mindig. aztán szépen becaplattam  Budapestre, a Karolina utcába és véremet vehették. Az egészben az tán a legjobb, hogy míg hívják az embert, tuti nincs nagy baja. No erről a sürgősségi listáról vetettem le magam, amikor szültem. Illetve mikor utoljára voltam anno, kérdeztem, hogy szüléskor mi van, és akkor mondták, majd telózzak be, és amíg szülök, szoptatok, addig vetessem le magam. Már egy ideje tervezem, hogy elmegyek valamelyik véradásra, ami itt van a közelben, de valahogy sose jutott rá idő. No most. Kirongyoltam a helyi tökfesztiválra, véradó kamionba, és hajrá. Gondoltam én, csak a hajrát  megfogta a tény, hogy más is várt, és csak 4 hely volt. Aztán utána az, hogy nem vállalták az egyik kezemen a vénaszúrást… így hiába küzdöttem fel magam a véradóágyra, mászhattam le, és meg kellett várni, míg megürült, egy másik kézre eső. Közben persze már melózni kellett volna, dehát  ez most így sikerült. Kicsit emiatt összetorlódott a munka. Viszont itt nem csokicsomagot adtak, hanem egy pizzát. Amit persze hazahoztam, és felfalta a csipet csapat. Ok kaptam egy kis csokit si, de azt se ettem meg. Sose ettem még meg a saját véradóscsokim. Régen azt csináltuk, hogy ha tesóm ment vért adni, elhozta a csokit nekem. Én ettem meg. Ha én mentem vértadni, én vittem neki, ő ette meg . Igazából fogalmam sincs, mitől lett így. Most meg a gyerekek fogják megenni. De jó dolog a véradás. Tán van értelme is, segít másokon. Nagyapám, apám, aztán tesóm, meg sokan a családból rendszeres véradók voltak. Szóval ez hagyomány. Én pici vagyok, így egy darabig kimaradtam, de 21 éves koromra megugrottam a kilószintet, mert a sportolással lettem annyi, hogy tartósan szint felett lettem. No, hát mostmár ez nem gond.. bőven túltejesítem az 50 kilót:) Vérnyomásom, ok, egészséges vagyok.. Jó ez. Most végül mivel a szomszédban volt kb, mikor hazaértek a gyerekek, a férjem is visszarohant. Végülis illik a halloweenhez, a vérünket adni… Utána meló, aztán este tökfaragás!! Sokkal jobban sikerült mint vártam. De sokkal. Választottak mintát a netről a gyerekek. Szépen felrajzoltam őket, a fiam pedig tökegyedül kifaragta a sajátját. Mármint a mintát, mert kibelezni én is segítettem neki. És tök büszke vagyok magamra, hogy a kislányom által választott bagoly is sikerült. Pedig steak késsel faragtuk a fiammal a tököket. Azért így szerintem nem semmi. Kár hogy mindjárt vége a szünetnek… Elviselnék azért még pár napot. Szép estét mindenkinek!