A közösségi médiának ereje van. Jó is rossz is. Én személy szerint szeretem. könnyebbé tette az életem. Főleg a melót szervezem rajta persze 80% ban, maradék 15% ban messzebb lakó barátokkal tartom privátban a kapcsolatot, A maradék 5 % ot meg elviszi általában a humor. Közben dobálja fel a kit ismerhetek kategóriát a facebook, vagy valami miatt más oldalakon jön szembe ez az. Vagy kommentelek hírportálokon, és ott megnézem ha valakivel vitába vagy egyetértésbe keveredek, a nyilvános oldalát… Vagy mert mesélnek valamiről többen, és megnézem azmiaz??, milyen oldal, stb.
Így vettem észre, hogy bizony vannak akik csak photosoppolt képet tesznek fel magukról. A vadabbak egyenesen csak profi fotós által készítettet. Erre mindig rácsodálkozom. Miért teszik?? Azt még érteném ha valakinek rajongói oldala van, de mondjuk egy könyvelő? Vagy egy tanár? Vagy egy közgazdász? Vagy egy pincér? Vagy bárki akinek nem az arca közvetlen a szakmája része?? Miért?? Pont azt veszíti el vele, amit kínál ez a felület. A kapcsolattartást. Hiszen evvel esélyt se ad, hogy mondjuk a ritkán látott ismerősök amúgy ha véletlen összefutnának felismerjék. Bőven nem a legjellemzőbb képe az valakinek, ha pl angyalkajelmezben néz a távolba egy műtermi fotón. Vagy ha átváltoztatjuk szalonban a készterméket lefotózták, ami végül sose fog hasonlítani önmagához. Esetleg az extrabulis sminkelt képeket… pasiknál a befeszített az év egy hetében tartott szálkás pózolós…
Az egész rejtély, ez minek? Kinek? Ettől más lesz? A képeket értem, az albumokba is értem. De profilnak? Miért?? Aztán olvasni a töménytelen sírást:
, “Jajj nem ismernek fel az utcán pedig facen lát mindig! “: De,hogy ismerné fel ezeket az embereket valaki, akik a soha nem látott arcukról tesznek fel fotókat mint legjellemzőbb?? ,
Vagy a ” hülyeség a közösségi oldalak használata, hamis az egész” kezdetű, ne legyünk közösségfüggők sirámok. Persze, így hülyeség. Mire jó? munkához nem kell, mert akinek ahhoz kell, nyílván nem tesz fel hamis képet, hamar visszaütne. A hétköznapokhoz nem kell, mert max beszólásokat lehet gondolom kapni, hogy hát most nem nézel túl jól ki, mert a közvetlen családon kívül így nem látják az emberek a hétköznapi arcát az illetőnek. A neten többet szembejön bármi, És minden megosztással felugrik a hamis kép.
Mindig figyelmeztetik a kamaszok szüleit, főleg lányokét, ne kihívó, ne pucsítós, ne alulöltözött képeket tegyenek ki. A fiatalokat, hogy ne ivós-bulizósat. Közben meg sok felnőtt olyan szinten kozmetikázza a saját valóságát kifelé hogy egészen elképesztő. Műterem, szűrők, photosop… Mondanám hogy el akarnak bújni, de akkor miért vannak fenn a közösségi oldalakon? Pláne miért kirakattal?
A 30-40 közötti társkeresőkről akkor nem is beszéltünk. Ha beleolvas az ember, csak arról megy a panasz, női férfi oldalról, hogy mennyire átverték a külsejükkel egymást a felek. Így már az első randi reménytelen. Hiszen nem avval szembesülnek, hogy huh, jobb mint a képen, hanem avval: ez nem is ugyanaz az ember!! Elég kellemetlen lehet mindkét félnek.
Szóval én komolyan nem értem az egészet. Nem kötelező egy oldal sem. Van haszna, főleg a távolabbi kapcsolatok ápolásban, de nem kötelező. Van email, is, posta is, telefon is. A személyes találkozásokat pedig az égegyadta világon semmi se pótolja. Mi értelme ezeknek a photosoppolt életeknek vajon? Kinek szólnak és kiről? Hiszen pont azt a részét teszik értelmetlenné a közösségi médiának, amiért az létrejött: hogy megtaláljuk egymást. Mi élő emberek. Nem a hamis másaink.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: