Elengedett karácsony

Érd főtér ovisok által díszített fa 🙂

Ezt az idei karácsonyt elengedtem. Valahova messze. Ok próbáltam én karácsonyi dalokat hallgatni, meg egy két ajándékot beszerezni, de semmi. Nem jött, lesz ami lesz karácsonyunk lesz.

Sok volt a feladat, a kötelezőknek most értem a végére, miközben már mindenki süteményeket süt, menün agyal, ha még nincs becsomagolva akkor ajándékot csomagol. Én azt se tudom hogy a csomagolópapír. A karácsonyi terítőt végképp nem, és nem készült adventi koszorú se, sőt az ajtóra se találtam meg a kopogtatót. De az egész cserébe rengetek dolgot kifuttattam az életünkből. Elrendeződött, helyére került, vége lett, elengedődött, tudomásul vétetett. Ez egy ilyen advent nélküli advent.

Úgy volt megyünk megnézzük a bécsi vásárt, esetleg korizunk is egyet, ha lehet a városháza előtt, barátokkal ilyetén találkozva félúton. Hát ebből nem lett semmi, lett egy balesetük, beléjük ment egy traktor. Hiába no, az osztrák hegyvidék bája. Semmi bajuk, jól vannak, de a kocsi totálkáros, gyalog meg kicsit messze van Bécs nekik is. Így a karácsonyi találkozást elnapoltuk, maradnak a virtuális ölelések. Találkozunk máskor, mert persze nem adjuk fel. Úgyis találkozunk, van új terv, elkiabálni nem merem. Végülis csak idő kérdése, és akkor is összehozzuk.

Gyerekkorom egy darabja

Elengedtük a nagyszüleim házát, félig ott nőttem fel szinte, minden évben hónapokat ott töltöttem, ott is otthon voltam, a tél az ottani tél, a nyár az ottani nyár az emlékeimben. Anyu kérte segítsünk, van vevő, tárgyaljunk, menjünk, szervezzünk. Így leosztottuk a feladatokat férjjel, és uccu neki. De még egyszer voltunk ott a gyerekekkel, megnézték merre való a családnak ez az ága. Legyen innen is emlékük, ne csak a sztorikat hallják. A háznak jó helye lett, felújítják, és egy család, újabb generációval fogja a környék előnyeit élvezni.  A kertben megvan a papírhéjú diófa, csak metszeni kell a cseresznyéket, a körtéket, a birsalmát… nagyapám olyan profin elrendezte anno, hogy halála után 15 évvel is a kertészkedő vevő, boldogan nézett körbe, hogy csoda lesz ez újra, ha rendbe teszi. A diót még a tesóm ültette nagykamasz korunkban, Én igazán örülök, hogy lesz helye a termésnek újra, készül belőle süti, tészta miegymás.

Elengedtem még dolgokat végleg, hogy nem kell megmenteni mindenkit, néha csak csendben kell maradni. Ha úgyis mindegy, mert van rajtam sapka/nincs rajtam sapka esete áll fenn, akkor csak élni kell, és kész. A karma működik, az én dolgom csak a sajátom, meg a gyerekeimé, szeretteimé, szabadság ami boldoggá tesz. 

Elengedtem a fiatalságot, csak nevetek hogy fiatalnak hisznek, ettől nem leszek fiatalabb úgyse, nem számít a látszat. Viszont az egészség mindennél fontosabb, újra kezdtem sportolni, és végül elkezdtem jógázni is. Ami szuper! Csoportba nem járok, azt is elengedtem, hogy szociális legyek, most épp jó nekem így, így a jóga is egyéni, rám szabott, felszabadító, lazító, meditáló.

És elengedtem teljesen a karácsonyt. Nem készülök semmire, nem rohantunk, ami szembejött az lett ajándék, olyan lett a karácsonyfaégő, vettem pékségben bejglit. Simán lehet ahogy haladunk vajas pirítós lesz az esti menü. Mindenki csak apróságot kap, de nem is ez a lényeg. Szünet van a suliban, picit mindenki megáll, találkozunk barátokkal,  24 én délután díszítünk fát, ez a karácsony. Ha lesz kedvem sütök mézest, mert jó az illata, ha nem csak szilveszterre lesz süti. vagy akkorra se. pihenés, játék, nagyölelések, nagynevetések. Mindezt lehet rohanás, felesleges jajj, mi legyen hasznos ajándék, de legyen is, meg nagy jajjmitegyünk nélkül is. Éhesek tuti nem maradunk. Egészségesek vagyunk, a többi nem számít. Hosszabbodnak újra a világos órák, és örülünk egymásnak.

Közhely, de tényleg nem a menütől lesz karácsony a karácsony. Aki a kaján fintorog, vagy a pókhálót keresi a sarokban, annak nem biztos hogy helye van ünnepekkor az életünkben. A béke meg a pihenés, és együttlét többet ér bárminél!

Boldog karácsonyt mindenkinek!