Volt egyszer egy 200km kihívásom… Nem tudom hogy jött, de ahogy jött ment. Már a 3. napon abbahagytam azt hiszem. Aztán jött egy stresszesebb életszakasz, én pedig hízni kezdtem. Persze nem a semmitől, nagyon megváltozott az életem. De ez külön posztot érdemel.
Közben nőttek a gyerekek, összejöttünk egy régi baráttal, akinek szintén nőttek a gyerekei. Elkezdtünk együtt kocogni, stressz ide, stressz oda. Beszélgetve, lassan, nyugodtan. Kikocogtuk a stresszt. Annyira, hogy rá kellett jöjjek, ez nem én vagyok, ez nem az én testem. Önvizsgálat, miegyéb, lusta ugye már nem voltam újra, és szépen visszaálltam a saját ritmusomra. El is kezdtem fogyni. Mínusz egy ruhaméretnél mertem ráállni a mérlegre 🙂 Aztán abból még 5 kiló, és ekkor éreztem magamban erőt a 10 kmek lekocogásához egyedül.
Ekkor jött a sugallat. Habár 200 km az sok, de nyaralásig pont 10 nap van, abba belefér 100 km. Van cél, utána biztos lazulás, jó lesz ez nekem. Baráti biztatással bele is vágtam. Sokszor a fele vagy valamennyivel több távot együtt mentünk, én pedig futottam utána tovább hogy meglegyen a napi hossz. Mivel biztonsági játékos vagyok, nem mertem csak 10 kmeket futni . Mert mi van ha jön egy rossz idő, vagy egy váratlan helyzet, és nem tudok valamikor kimenni egyik nap? Így többnyire minimum 11 km lett a vége legalább. Össze is jött több mint 100 km 9 nap alatt. Így utolsó nap levezető kocogás a jóbaráttal együtt. Aztán irány nyaralni.
Persze csodák nincsenek. Ha valaki azt hiszi, majd egy ilyen etaptól jól lefogy, hát nem fog. Persze fogytam azért egy kilót, de ennyi. Igaz ekkor már előtte vagy 11 kg lement tél vége óta, szóval jó ez is. Alakulni viszont alakultam. Új öv kellett a nadrágomba 10 nap után, amit persze itthon hagytam, úgyhogy a nyaraláson a régivel szenvedtem, amin már nem volt elég luk. És belefértem ismét egy két régi ruhámba is. Szóval centikből mínuszok, kilók viszont maradtak.
Nyaraláson nem futottam, igaz sokat jöttünk mentünk, gyalogkilométerek rendesen mentek a lábamba. Mivel már tél végén visszaálltam a normál életmódomra, a kajára nem kell külön figyelnem újra. Ez nagy könnyebbség. Nyaralás után még egy hét kimaradt, majd a nagy melegben inkább itthon nyomtam a fekvőtámaszféleségeket, futni csak pár naponta. Még egy kiló lecsúszott végül, plusz az új övemen még egy lukkal arrébb jutottam.
És el is érkeztünk most augusztus közepéig, amikor már kezdek hasonlítani önmagamra. Kezdem visszakapni a testem. Jókedvvel futni. Gyorsulnak az első kilométerek, és ténylegesen jön vissza a normál kondim. Mert ez a lényeg. a jó kondi és az egészség. A jó külső csak mellékhatás.
Talán a 2019 tavaszán pedig bele tudok majd vágni a 200km kihívásba is 🙂 Addig is marad a normál sportos életmód, és a kocogás.
Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: