Késő is van, meg morgós is lesz kicsit a poszt. Kedves kutyások! (akinek nem inge ne vegye magára pls. sok jólnevelt kutyát és gazdit ismerek) Szóval:
Kedves kutyások! Az utca, terek, járdák nem csak a kis vagy nem is olyan kicsi kedvenceiteké, hanem mindannyiunké. Ahol lakom szerintem egy kellemes kertváros, én momentán szeretek itt lakni. Kocogni is. Bicajozni is, ahol lehet. De egyre gyakoribb, hogy kimegyek kocogni, és többetek szerint vicces, hogy a kedvencetek, rámugrik, odakap, képennyal, miközben ti messziről, ugyan nem bánt, aranyos, csak játszani akar-ral elintézitek. Én viszont sportolnék. Direkt az út túloldalára megyek ha látok póráz nélküli ebet. Reménykedve, hogy esetleg futhatok tovább. De nem. Mert nektek eszetekbe se jut, hogyha futót láttok, akkor a kutyákat lábhoz hívjátok legalább.
Szóval itt töredelmesen kérném, aki nem bírta megnevelni a kutyáját, az méltóztasson pórázt használni. A ti kedvencetek, nem a mi kedvencünk. Én pl marhára nem bírom, ha idegen kutyák képennyalnak. Azt meg kifejezetten utálom, ha futás közben meg kell állnom, mert jópárotok kutyája még annyit se tud, hogy nem ugrunk vadidegenekre. És nem, szerintem senkit se érdekel, hogy ti otthon így játszotok fele. Én pl kocogni mennék ki.
Köszönöm hogy elmondhattam. Kutyaiskoláztatást mindenkinek!
kép: kutyabarathelyek.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: