A sztahanovizmus halála

A sztahanovizmus halála kétféle is lehet. Legalábbis nekem. Most épp a nyitott szemmel is tudok aludni a pár szabad pillanatbant gyakorlom. 

A másik fajta a “Mostmár-elegem-van-az-egészet-letojom” halál. Na ezt éppnem tehetem meg. Még min 2 hét abszolút hajtás. Vagyis épp ezt mondom. Aztán lesz ami lesz. 

Szóval szokás szerint kissé túlpörögtem. Persze kell ez. Egy egy pici szünetet sikerült beiktatni. De így is sok a munka és a gyerekek együtt. Mindkettőnknek. Úgyhogy nálunk nem csak a gyerekek várják a nyarat. Mi is. Szerintem én pedig a legjobban. Hogy más legyen a ritmus. Ne legyen házi feladat és extra sulis kívánságok.

Pedig ahogy jött a nagyobbnak a felső, kezd könnyebb lenni az életünk. Amik alsóban hátrányok voltak azok kezdenek előnybe fordulni. Egy gyerek lassan halad végre. Persze a rendszer nem lett jobb, de már vannak tanárok akik díjazzák végre a tudását. Akiktől lehet  kérdezni. Vannak plusz programok, ahol sikereket lehet elérni. Úgyhogy már csak a kissebbnek küzdünk a merev alsós rendszerrel. Habár ő azért sokkal szerencsésebb a tanítókkal, de ettől még ez alsó. Amivel valahogy ez a generáció se lett kompatibilis. 

Nos az idei sulis szezonban így nyomom a napokat. Szerencsére egész belerázódtunk. Mindenki hozzáteszi a magáét hogy működjenek a mindennapok. Idill nincs. Jókedv van. No meg problémamegoldás is. Egyenlőre pedig extra fáradtság. 

Jóéjt mindenkinek!