Iskola újratöltve

Eljött. Idén is eljött a szeptember 1. Fekete nadrág/szoknya, fehér ing/blúz. Nagytáska, évnyitó. És új osztályfőnökök.

Sajnos vége a nyárnak. Vége annak, hogy mi magunk szervezzük a család életét. Sokan mondják, hogy jajj suli, majd a melóban megtudod. Senki se higgyen nekik! Ha tanultál, képezted magad képességeid szerint, akkor munkában viszonylag szabad leszel. Ok dolgozni kell, de képességeinktől függően nagyjából mi magunk döntünk egy idő után mit. Lehet hogy diákmunkaként még elvállalunk bármit, de később ahogy tapasztalunk, haladunk előre, szerezzük a plusz tudást, jóesetben van lehetőségünk alakítani a saját munkánkon. Na ez a suliban nincs. Ott minden egyen. Befaragni mindent és mindenkit az iskolai elvárásoknak. Mert ennek így kell lennie. Ezt kell tudnia egy 8 évesnek, ezt egy 10 nek… Miért adtad 6 évesen a gyereked suliba, te meg mért csak 7 és fél? Irreális, nemlétező homogenitást vár és próbál fenntartani az iskola. Amiben túl sok köszönet nincs.

Viszont annál több kényszer. Tökmindegy jótanuló e valaki, vagy rossz. Mindegy hogy különórákra jár, vagy csak napközis. Közös a kényszer. A nem rajtunk múlik, nem a problémák megoldása vagy a feladatok kreatív megoldása számít. Hanem az ott úgy akkor ahogy elő van írva, se előbb, se később, se máshogy.  És jajj annak aki ettől eltér. Mindegy merre. Egy nemlétező átlagba kéne besimulnia az ezerféle gyereknek. A szülőknek egy álomszülőnek kéne megfelelni: “ezt igazán megteheti anyuka/apuka a gyerekéért (suliért)!”. A szülő nem tudhatja, mert nem szakember..De ha esetleg szakember, akkor sem tudhatja, mert szülő, és csak elfogultan láthatja. Bármit.

Szóval szeptember 1. Péntek. De ragaszkodunk a dátumokhoz, nem lehet hétfőn az évnyitó. Nem. Ragaszkodunk a szept 1 hez. Rend kell legyen kéremszépen. Nincs utolsó hosszúhétvége, nincs még egy kirándulás. De a tankönyvek legyenek mostazonnal bekötve. lehetőleg tegnapra. az is, ami nincs. Diák szülő nem hibázhat. A tanároknak sajnos nehéz az életük, ne haragudjunk, ismét elírták, összecserélték, elfelejtették. Viszont kedves szülő, mit képzel, hogy nem küldte be az üzenőre azonnal a 200 forintot? Vagy majd megtudja a gyerek kik lesznek a tanárai, elnézést, nem tudunk információt adni még szept elsején se.

Biztos vannak Álomsulik. Vagy lehet úgycsinálni, hogy á, nálunk semmi gond. Aztán kissé megkapargatva a felszínt, rájön az ember, mindenhol ugyanazok a gondok. Vannak pedagógusok mindenhol, akik küzdenek sokszor a kollegákkal szembemenve a gyerekekért. A tudásért. A sokszínűségért. Aki pedig nem hozzájuk kerül, az így járt. Jön a rendszerdaráló, hacsak nem elég stabil a családi háttér. Ha nem tanul a suli helyett otthon, múzeumban, programokon, táborokban, különórákon akkor az a diák sokszor elveszik. Aztán ha kitartó majd felnőttként megpróbálhat kitörni. Mert addig nem lehet máshogy.

Kitartás mindenkinek, diáknak, szülőknek, tanároknak! Legyünk toleránsak egymással! Ismerjük fel, milyen sokszínű a világ! Hogy a más nem rossz, csak más. Építsünk egymás erősségeire, ne a hibát keressük! Tanuljunk egymástól, és tanítsuk a gyerekeinket! Mindenkit erősítsünk, ne gyengítsünk! És adjunk tiszteletet egymásnak, ne követeljünk azt a másiktól ismeretlenül!

Jó új tanévet! Idén is elkezdődött.