Eljött végre az iskolaszezon vége. Mi pedig vettünk egy nagy levegőt, no meg egy nagy bőröndöt. A gyerekeknek írtunk az utolsó napokra kikérőt, aztán nekivágtunk Európának kocsival.
Egy netes viccelődésből ugyanis lett egy Írországi meghívás. Mi pedig nem akartunk repülni, kompakt csomagolni, kocsit bérelni… így gondoltuk egyszer élünk bepattanunk a saját kényelmes tötyögőnkbe és irány az út. Az ottani barátok nagyon lelkesen küldték az útvonalterveket és a látnivalókat. Persze ha már megyünk, azt az útvonalat választottuk ami nekünk megfelelő. Mi nem vagyunk ennyire túltervezősek, végül aznap beírtuk a gpsbe az első megállót, és hajrá.
Némi előszervezés azért kellett. Indulás előtt pár nappal foglaltam útközbenre szállást és kompot, aztán ezekhez az időkhöz igazodtunk valamennyire. Meg persze átvettük az útleveleink. Tudom hogy személyi is elég, de azt tapasztaltam ha van határellenőrzés valahol (márpedig a francia-angol kompnál van) ott jobb szeretik az útlevelet. Kocsi aktuális ellenőrző szervíze letudva, férj szabadsága elintézve, én melóim remélhetőleg elrendezve. Plusz net beizzítva.
És eljött a reggel. Persze reggel pakoltunk be javarészt, nem izgultuk túl. Végül beültünk a kocsiba kihajtottunk az utcánkból és rágurultunk az útra.
Az a nyár így kezdődött.
Folyt köv…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: