De még mennyit ülünk. És nem is egy hivatalban. Több-ben. Többször. Újra és újra. Mert kitartóak vagyunk. Elvárásaink ha lennének is félredobjuk, csak jussunk át valahogy a bürokrácia útvesztőin.
Hát én nem szeretem a hivatalokat. Persze mosolyogva megyek, meg kedves vagyok, ilyen az alaptermészetem, de van hogy úgy elveszik a kedvem, hogy ihaj. Mert mit képzelek én, egyszeri állampolgár, hogy pl betekintenék a földhivatalban csak úgy? Vagy bejelentkeznék a munkaügyi központban munkaidőben mert két állás közt volt két hónap, és akkor már nem gy van az. 20 pecsét, 25 iktatás, hogy a munkáltató és a munkavállaló is rendben legyen hivatalosan.
Rengeteg intézni valónk volt mostanában. Egy baráttal vágtunk neki a dolgoknak, Gondoltuk együtt jobb lesz. ha elakadunk, ott a másik aki kisegíti, és így mégse egyedül várakozunk. Mert várakozni azt kell. Ha Időpontra mész, akkor mondjuk 10% -al kevesebbet, mintha csak úgy beesel. De azt a 10% ot triplán túlhasználtad időben az időpontkérésnél. És persze mindezek után lutri milyen ügyintézőt kapsz, eljutsz e ahhoz, aki ténylegesen dolgozik is, vagy csak egy kényszerből ott dolgozóhoz jutsz be, aki elhajt, és próbálkozhatsz újra, új alkalommal ha szerencséd van másnál.
Épp házat próbálunk keresni, ezért az az élmény, hogy földhivatal, betekintés. Megszereztük a helyrajzi számokat, egy kedves hölgy segített, minden megnéztünk, jegyzetelés. Tényleg flottul ment. ok kellett várakozni, de ez ott pl nem volt gond, mert láttuk, hogy pörög a dolog, és mindenkinek igyekezett segíteni az ügyintéző. Mosolygós elégedett emberek. Evvel a tapasztalattal, és új helyrajzi számokkal indultunk neki másik alkalommal. No, meg amit Móriczka elképzelt. Másik nap, másik ügyintéző… gyorsan végző emberek, akik egyáltalán nem mosolyognak sőt. De azért sok várakozás, mert az ügyfelek közt jó sok időre mindig eltűnik a hivatali bürokrata. Majd mi kerülünk sorra, mondjuk miért, mutatjuk a sorszámot, közöljük a helyrajzi számot. Majd nézzük egymást. Mert a bürokrata betekint, de információt nem ad ki. Kérjük, esetleg megnézhetnénk e mi is az adatokat, és jegyzetelhetnénk e? No azt nem lehet, jön a válasz. Akkor mit lehet? Hát ő megmondta, hogy igen létezik ez a helyrajzi szám. ismét pislogás. Elmeséljük, hogy hát mi már voltunk ilyenen, meg több ismerős, és így és így zajlott, és hoztunk papírt tollat, jegyzetelnénk. Mire felháborodott válasz, hogy akkor neki meg kéne fordítania a monitort! Igen, meg kéne, válaszoljuk, hiszen BETEKINTÉS-re jöttünk. Erről szólna a dolog. De ő ezt nem teszi meg. Akkor kértük, ok kérdezünk, felolvassa esetleg? Ekkor ugyanis nem kell megfordítani semmit. Azt sem. Végül közölte, hogy kérhetünk, no nem nála, egy másik dolgozónál másik sorbanállás után , hivatalos papírokat a helyrajzi szám alapján, ennyi és ennyi forintért. Itt még utolsó szikrájával a reménynek én közöltem, de nincs szükségünk hivatalos papírra, ezért kértünk csak betekintést, hogy eldönthessük az információk birtokában bármi hivatalosba belevágunk e majdanán. De itt végképp elakadtunk. Még néztük pár percig egymást. Aztán vége. odalett egy délelőttünk a semmiért. Nem tekinthettünk be sehová. Később a történetet elmesélve, többen megjegyezték, hogy de hát miért hagytuk, ezért van a betekintés, jogunk volt. Hja jogunk az persze, csak lehetőségünk nem.
Másik történet, munkaügyi hivatal. Ülünk, ülünk, végül odajött a biztonsági őr, és közölte, ne várjunk tovább, megszerzi nekünk a pecséteket. És megszerezte!!! Az más kérdés, hogy ez nem az ő dolga, nem az ő feladata, nem kap érte se fizetést, se semmit, de emberségből jeles. Működteti a hivatalt mások rossz napján, dolgozik helyettük 🙂 Nem tudom mennyire ok ez így, de az emberek, akik haladnának, azoknak jó.
Persze nincs vége. A munkaügyi cécónak remélhetőleg jódarabig igen, lévén oda mindent papírt megszereztünk a barátnak, többkörös, sokdélelőttös mókában, három helyre minimum lediktálva ugyanazokat az adatokat, és minimum 15 példányban kitöltve, pedig volt hogy még a szoba is azonos volt, nemcsak az épület… De sebaj, ketten voltunk, már én is fejből tudom a barát összes adatát, hiszen a gyorsítás kedvéért és hogy beleférjünk a délelőttökbe én is töltöttem a papírokat vele együtt. Tehát evvel végeztünk. A földhivatallal nem. Még ott tuti lesz pár körünk. Csak ismét szünetet tartok az ingatlankeresésben. Néha rá kell pihenni, mind az ingatlanosokra, mind a netes keresőkre, mind a bürokráciára. Karácsony van, inkább pihenek. Egyszer majdcsak találunk valamit, csak az ezekszerint nem most van, az egyszer.
A bürokrácia, meg azért ne mondjon le, persze legyen rendszer, meg visszakereshető, meg iktatott minden. evvel nincs bajom. De mit nem adnék, ha látnák egymást a hivatalok, és nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. Hogy ha már beírták egy ügyhöz a tbszámot, adószámot, kiskutyánk nevét, akkor ugyanahhoz az ügyhöz ne kelljen már még minden alkalommal 6 példányos adategyeztetést folytatni. kérjék el a papírokat, és annyi. Valami ésszerűsítés jó lenne a papírgyártás helyett. Persze lehet az egész csak álom.
Addig pedig, míg nem történik valami, és csak egyre tovább bonyolódik a rendszer, kitartás mindenkinek, aki ül a hivatalban: akár ügyfél, akár ott dolgozik. Aki pedig visszaél a hatalmával, megtehetné, hogy választ más szakmát, ne hátráltassa a munkatársait, és az ügyfeleket.
Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: