Elértem én is a 40 et. Szép kerek szám, ma hajnalban betöltöttem. Bizonyos korokban a többségnek ez már meg se adatott. Szóval leéltem egy életet tutira, kezdhetem élni a következőt. Mert a 40 év, az 40 év, ha a fejem tetejére állok is. Pedig mostanában azt max jógapróbálkozás közben tervezem. És igazából, persze, az ember annyi amennyinek érzi magát, de attól még csak eltelt ez az idő. És tapasztaltunk jóesetben egy csomó mindent. Egy csomó jó dolgot is. Hiszen az egész egy nagy utazás.
Vannak ezek a hangzatos címek: “A 40 az új 30” , “A fehér az új fekete” (hogymivann???) És sorolhatnám a magazincímeket. Egynek elmennek persze, lehet rajtuk pislogni, hogy már miért is kell ez az új az-ozni. Vajon miért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy no, ott vannak a jókondiban lévők, akik fiatalosak. Vagy most épp egy másik szín, hely, étel stb épp a népszerűbb? Miért kéne átnevezni a dolgokat?
Hát személyes véleményem az, hogy a fekete az fekete (mégha sok színből áll is, és nem is létezik, csak úgy mint a fehér), a kávé az nem tea, az életkorok meg tökmindegy mennyinek látszanak, attól még elteltek az évek.
És ez egyáltalán nem rossz, hogy a 30 az 30, a 40 pedig 40. Különben is, oly mindegy, hiszen mi pl barátokkal már régóta azt mondjuk egy sportos fáradt délután óta, hogy ugyan, 20 év felett minden nap ajándék. Tehát én már plusz 20 at kaptam. Meg is becsülöm a napjaim. A morgósakat is, a vidámakat is. a fáradtakat is, az aktívakat is. Az összeset. örülök, hogy voltak. Ezektől is vagyok aki vagyok.
No meg pl a mi leszel ha nagy leszel kérdésre én kisiskolásként anno mindig azt válaszoltam: nagymama. Persze aztán rájöttem, ahhoz első körben szülni kell, aztán tudom, még aztán se biztos a dolog, mert utána meg nem igazán rajtam múlik. Tehát az is lehet várok valamit, ami sose lesz. Persze huszonéves korom derekán, mikor azt gondoltam sose lesz családom, arra módosítottam eme vágyam, max ha nem lesz saját család, leszek pótnagyi valahol. Elvégre egész jó sütiket sütök pl, sőt még kötni is tudok, ha nagyon kell . Ok, lehet nem csak ennyiből áll a nagymamaság, de kezdetnek nem rossz. Végül lett 30 ason családom, így ismét módosultak a tervek a nagyiságot illetően. Leszek pótnagyi is, meg saját nagyi is. Majd amit az élet hoz.
Mindeközben persze még csak kisiskolások a gyerekeim, tehát ezt a nagyi dolgot meg kéne érni. Tehát jobb ha vigyázok magamra továbbra is. És fő az egészség. Ami valami érthetetlen módon, egy két kiütősebb infulenzát eltekintve eddig sose volt gond. Most mondanám a tutit, hogy kell fiatalnak kinézni, meg fittnek lenni. De a kinézet javarészt genetika, ott max annyit tehetünk nem rontunk rajta direkt. Pl lemondunk a napi egy két doboz cigiről esetleg. Vagy rá se szokunk, mert ez látványra ront sokat. Vagy erőt veszünk magunkon, és morgolódás helyett mosolygunk, mert az fiatalít. Igyekszünk sportosak maradni, mert ez se mindegy… Összességében fő az egészség, a jó külső csak mellékhatás.
Nekem a fő elvem, ráncok úgyis jönnek, kár küzdeni, de ha nevetőráncaink vannak, az mindig jól mutat akárhány évet éltünk addig. Ez 40 évig bevált. De elnézve felmenőim, rokonok, beválik ez mindig.
Szóval senki se búslakodjon, hány éves. Minden évünk a mienk. Az én 40 em, pl most az enyém. Még csak pár órás vagyok, de úgy gondolom, ez is pont ugyanolyan eltelt idő lesz utólag mint a többi. Úgyhogy élvezem továbbra is a kis Földön töltött időmet.
Mosolyra fel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: