Ez egy olyan téma, amit eddig nem feszegettem. Pedig érdekes téma. Hiszen felnőve magunk is nemcsak testvérek leszünk, hanem sógorok, sógornők. De mi a baj a sógornőkkel? Már ahol van baj egyáltalán, hiszen azért számtalan jó példa is van. Viszont jellemző módon azok, ahol a fiútestvér hamarabb alapított családot mint a lány valahogy nem sikerülnek sokszor jól. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a lány idősebb, vagy fiatalabb.
Számtalan történetet meghallgatva, többször elgondolkodtam ezen, de mi a baj a lánytesókkal? Miért utálják 
zsigerből a leendő sógornőjük? Több helyen házasság után pedig pláne elfajul a dolog.
Olvastam újságcikket , amiben egy lánytesó arról mesél, hogy az öccse/bátyja megnősült, és ő ezt bizony nem bírja megemészteni. Mert az az ő tesója, ő nem egy férj, nem egy élettárs, hanem tesó. Az övé, senki másé. És elvette tőle egy idegen nő. Amit ő nehezen visel, mert ez így nincs rendjén. No, az ilyenen pláne pislogok. Saját magam csak annyit gondolok róla, hogy de attól mert valakinek lesz saját kiscsaládja, attól még tesó marad. Mert én ezt láttam otthon. Felmenők közt. Igazából így visszanézve, töréneteket hallgatva, burokban éltem, hogy nem láttam egyetlen egy sógornő viszályt se, pedig vannak lány-fiú tesópárosok bőven. Sőt nekem is fiú tesóm van. És megmaradtunk tesók, attól mert lett párunk. A testvérség ettől független.
De ez nincs mindig így. Vannak akik csak kizárólagosságban gondolkodnak. Onnantól pedig nem lehet nemhogy jónak, mégcsak semmilyennek se lenni. Max valami nőnek, aki házasságban felcsináltatja magát pl. Ami eleve hogymivan?? Hát házasok. Egy barátommal szoktunk nevetni, hogy ahol úgy sikerül az esküvő, 9 hónapra szülés, és számolgatják mások, hogy mikor is lett a gyerek, mert ugye biztos tán avval sikerült beülnie a menyecskének a tutiba. A tuti persze relatív.
De egy gyerek még hagyján. Ha több lesz, na az végképp elgurítja a gyógyszert sok családban. Mert az már nem szimpatikus. Bizony. Esetleg az első még ok, azt még elfogadják, de a másodiknak már nyílt beszólások jutnak max. Ha valamelyik gyerek esetleg még külsőre is az anyjára hasonlít, akkor ott vége mindennek. Mert eleve jobbat érdemelt volna a tesó, szebbet, okosabbat, nemhogy még a gyerek is a jöttment tesórabló feleségre hasonlítson akár csak kinézetben.
A legjobbak azok a történetek, amikor arról mesélnek lánytesók, hogy a feleség átmosta a testvérük agyát, aki innentől a feleséggel, meg a gyerekével/ivel törődik. Nem mászkál haza hetente, nem ugrik minden füttyre. Nem viszi őket bulizni, nem cipeli költözéskor a cuccaik, mert papucs lett, és az asszony nem engedi. A szeretett testvér, hirtelen egy senki lesz a szemükben, mert a gonosz feleségek azok ilyenek, átmossák a tökéletes tesók agyát. És nem engedik el őket sehova. Gyerekekkel zsarolják őket, eltartatják mind maguk és úgy egyáltalán be akarnak furakodni a tesók közé családokba amihez semmi közük. Mert igenis tudomásul vehetné az összes feleség, hogy van ahova csak születni lehet, beházasodni pedig tilos. A fiútesóknak pedig az a dolga, hogy a lánytesók életét segítsék. Ennyi. Saját család max akkor ha a lányok megengedik.
Szóval mi a bajotok lányok, asszonyok? Miért nem a saját életetek élitek? A fiútestvér csak egy testvér. Jó vagy rossz, nem a házastárson múlik.
Bár lehet azért állok pislogva a dolog előtt minden alkalommal, mikor ilyet hallok, mert nekem is van tesóm. Apámnak is van tesója (apám már nem él, tesója igen, és jóban vannak anyuval) . Könyvben olvasni családregényeket pedig más, mint mikor elmeséli valaki az aktuális történetét.
Egyet remélhetek, az én lányom nem gondol a tesójára tulajdonként majd sose. Ahogy én se gondolok a gyerekeimre akként, vagy a testvéremre.
Kapcsolódó téma: Jó tesó, rossz tesó
Szép napot!
(A kép a budaörsi Sógórnők című előadás egy kockája)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: