Mikor még nyílnak a völgyben a kerti virágok… egy kis összegzés. egy hónapja megy a suli. Annyira megszoktam az idegbajt az elmúlt években, hogy majdhogynem sokkot kaptam, hogy semmi gáz nincs még. Pedig eltelt egy hónap.
Vagyis nyílván vannak apró dolgok. Pl idén is ellopták egy felsőjét az egyik gyereknek, nem a pénz (nagyon olcsó volt, kifogtam), hanem hogy menni kellett másikat szerezni. De az első boltban találtam egy szupert 🙂 Egy biztos, ha telefont kap a fiam, még használtban se veszünk menő márkát. Nem vásárolunk másnak. Minőségre megyünk továbbra is. amikor a kettő találkozik, akkor ez, hogy külön vigyázgatni kell extrán mindenre. Ezen mindig megdöbbentem, mikor én voltam fiatal is. Pedig menő gimibe jártam, de ott is ugyanúgy voltak szarkák. Csak ott kirúgással járt.
A kislányomnak némi lázadással jár a leckeírás… de pár rosszpont stb után majd rájön megint, nem vicces.. Egy biztos, őt se kell majd megtanítani szelektálni, mi a hasznos, mi ne, beleivódik a mindennapokban. Meg hát másodikos, ez nagy lépés az önálló tanulás felé. Most ezen van a hangsúly. Ő is elérjen oda, hogy csak beszélgetni kelljen, mi volt ami kell. A fiamnak ez már remekül megy. ahogy nő a tanulnivaló, javulnak a jegyei is. Fordítva vagyunk bekötve, hiába. Elkezdődött neki az idegen nyelv, azt pedig szerencsére nagy kedvvel fogadta. Így pl én pillanatokon belül megint képbe kell kerüljek angol fonetikából, mert persze olyan könyvet kaptak, amiben úgy van jelölve a kiejtés. Gyerek pedig kérdez, figyel, válaszolni kell, nincs mese. Nem lehet félvállról venni. És nyelvórán van szóbeli felelés, Amit imád. Szóval így negyedikre, belefutottunk egy olyan tanárba végre, aki ugyan mindent visszakérdez, és folyamatosan haladnak tanulnak, de beszéltet, magyaráz, így a fiam végre látja, hogy azért csak lehet tanulni is a suliban.
Hát eltelt egy hónap, kezd beállni az idei rutin. Reggel együtt indulnak a suliba, Kora délután én megyek a lánykámért bicajjal. A legújabb az, hogy ráül, és én hazatolom. Végig emelkedő, a biciklim se pehelysúlyú, első ilyenekkor olyan izomlázam volt, hogy ihaj. Azóta belejöttem. Minden délután együtt a család, továbbra is szurkolunk, hogy a ház ura maradjon egyműszakos. Bírnám. Bár még fura hogy mindig egyedül vagyok délelőtt. Viszont így pihentebb vagyok, ilyenkor már teljesen szét szoktam lenni csapva a koránkeléstől. így viszont ténylegesen később ébredünk, korábban elalszunk kicsit, és ez a három hétvége is más volt, hogy nem az alváshiányt próbáljuk családilag behozni. ok dolgozom , de így más a hétvégi meló, hogy kevésbé vagyok kiütve.
Jövő nyárra meg annyi terv van, ha az ötöde bejön, már szuper 🙂 Evvel én úgy gondolom átlendülök az idei suli dilin, hogy szervezni kell a nyarat, előre. Elleszek a hivatalba járkálással, míg minden papírt megcsináltatok. A gyerekeknek még diákigazolványuk sincs.. ideje mindenféle igazolványnak, útlevélnek utánajárni. Nekem pl épp jár le a személyim. előtt intézni kell, nem lenne jó, ha nyár közepén járna le, pedig addig szól az érvényesség. A hivatalok meg, hogy egy baráttal megyünk, már mentünk két tesztkör, így nem is olyan rémisztőek. A megállapodás az, hogy én az ő, ő az én ügyeimet nézi át, és bingó. Tök hatékonyak vagyunk így, az eddigiek szerint.
Hát jöhet az október! Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: