Elindult a tanév. Teljesen. Megvoltak az első dolgozatok mindkét csemeténél. Én pedig végre kicsit megnyugodtam. Túlleszünk ezen az éven is.
A suli olyan amilyen. Így egyik se marad délután, itt szerencsére nem muszáj. Egész jó ritmus kezd kialakulni. Nekem pláne, hiszen a gyerekeket férj reggel elviszi a suliba. Ok a nagyobbat már nem kell, mert ő annyira közel jár, de a kisebbet még hozzuk visszük. A nagyobb önjáró. Már a zenesuliból is hazajött egyedül, mikor úgy alakult. Egy zenesulis haverjával együtt szépen hazacammogtak, mikor hirtelen lebetegedett a szolfézstanáruk. Írtó büszke is vagyok rá.
Szóval a napi rutin egyenlőre úgy néz ki, hogy reggel suli, kora délután haza, utána pihenő, aztán zenesuli, úszás, péntekente bónusz sport, mennek lovagolni, kéthetente tuti 🙂 Most lehet vannak akik felhördülnek, minek ennyi külön program. Hát nem muszáj nekik. A többiről némileg lebeszéltük őket, de ők mennének. És mindennap bőven van eddig szabadidő. Szerencsére a tudás az ragad rájuk, nem kell mindent ezerszer elmagyaráznom. Ehhez persze az olvasás a kulcs. Hogy önállóak legyenek. A jegyek nem érdekelnek, főleg, hogy a fiamnál becsúszik az arcra osztályzás, Ha nem tanul na az érdekel. Így tudnia kell mindig miből mit mondtak órán, vagy mit kellett elolvasni, stb. És meglepő módon ez elég. plusz lecke persze. Végre túllendültünk a rajzos leckéken is, illetve kiharcolta magának, hogy ő nem egy Da Vinchi, így rajzol pont. Szóval legalább már egyest nem kap a rajzra. vagyis remélem ígymarad. Sok harca van ebben neki is. A vicces, hogy amúgy ő rajzol, csak a tanítónő elvárásai szerint nem megfelelően. Hát evvan. Hiába rajzol egész várakat, jeleneteket, állítólag nem elég színes, nem elég kidolgozottak az emberalakok, nem elég szép, és akkor ennyi volt. Minden feladatnál amihez rajz kell, repkednek a minuszpontok. Na ezen túl lettünk, én is lelkileg, mert nem látom értelmét, a fiam is túllépett, mert most akkor is rajzol úgy ahogy ő tud, és fejlődik benne. És ez a lényeg, hogy az ember saját magát fejlessze, hozza ki a legtöbbet, ne azon keseregjen a másiknak tetszik e. olyan dolgoknál semmiképp, amivel senkit se bánt.
Hát nőnek a gyerekek. Eddig meglepően nyugisan indult a suliév. Nem akarom elkiabálni, de így hogy a délutáni programokat is sikerült jól elosztani, avval átlendülnek az iskolán. Van pihenőidő, belefér a lecke, és közben vannak jó elfoglaltságok. A legjobb, hogy mivel nem suli után van semmi, így télen is lesz lehetőségük ugyanúgy mint most napsütésben szabadba menni, ha más nem egy órát. Már most azt gondolom, megérte a szervezkedés ezért.
Persze azt nem érzem, mint a képeken, hogy a szülők hogy örülnek hogy suliba megy mindennap a gyerek. Én bírom ha mindenki itthon van. Akkor is ha időnként egymás agyára megyünk. Ezt a kötöttséget kevésbé bírom. már jár is az agyam, milyen bónuszprogramokat tegyünk be, ami kikapcsol a suliból. Egyiknek szerintem az Uránia csillagvizsgáló lesz.Este 10 re úgyis hazaérünk a 8 órás csillaglesről. Az aprónép meg bírja a gyűrődést, most se hozta el a suli a ki vannak nyúlva dolgot. Ők ébresztenek minket megint igazából. Nyáron ez is más, mert őket is hagytuk bagolykodni, így reggeli hosszú alvások voltak, de suliidőben nem lehet legkésőbb 10 kor már durmolniuk kell. Ez viszont avval jár, hogy legkésőbb 7 kor fel is kelnek… bár többnyire inkább 6- fél 7 között. Én max negyed nyolckor kelnék . Reggel minden 5 perc számít.
Hát mi valahogy így csináljuk. Ragaszkodunk a szabadidőhöz, a különprogramokhoz. Megtanultunk tojni a szivatásra, és egyre ügyesebb az egész család. Közben rendületlen reménykedünk, hogy csak lesz változás egyszercsak az oktatásban. De ha nem lesz, megy ez nekünk, túlélünk . A tudáshoz pedig bárhol hozzá lehet jutni szerencsére, csak figyelni, tanulni kell. És az olvasás is csodákra képes .
Szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: