Utolsó nap iskola előtt

Temetői hangulatom van. Ráadásul ha tetszik ha nem, ma már muszáj a sulis dolgokkal foglalkozni. Persze a kislányom listáját elhagytam, vagyis igazából mintha lett volna évvégén, de nem találok semmit. Így megtippelem a cuccokat, aztán majd útközben. Nincs kitől megkérdezni, itt se facebook csoport, se emaillista. Egy “cseppet” social network ellenes az iskola igazgatója, így kvázi tiltva van… Persze ennek a gyerekek meg szülők isszák meg a levét.

A fiamnak, aki még szintén alsós van az iskola honlapján lista. Persze mint tavaly, mindenből újat kérnek, úgy, hogy tavaly se használták el. Illetve pl küldjek be hajtogatópapírt… háromszor küldtem be… a végén már bementem személyesen, hogy nem kérnénk több beírást, hoztam, és persze az előzőek is ott voltak a fakkjában.  Ez volt a mappától kezdve mindennel… Kissé figyelmetlen a tanár, és a gyereknek pedig nem hisz. Egyiknek se. Ezt mondta is elsőben, de nem hittem, hogy ennyire durva lesz, hogy még azt se hiszi el, ami ott van.

Az eddigiekből látszik mennyire nem várom a sulit. Semennyire. De hátha idén javul a helyzet. Még egy év mászkálás, jövőre már nem kell egyiket se kísérgetni majd ennyire. Délutáni programok szervezve, ne kiabáljam el, idén úgy néz ki a rendszeres lovaglást is sikerült megoldani. Tartásjavító edzés nekik, illetve nyugiedzés. Érdekes, mert a különprogramokat várják a gyerekek. Ezerszer megkérdeztem, mire akarnak menni továbbra is. Így végül marad minden, úszás, ami szerintem kikapcsolja őket, ahogy látom. Zenesuli, amit a barátok, meg a társaság miatt szeretnek ahogy figyeltem, és persze a zenélés se az utolsó. És plusz a lovaglás, amit nem tudom miért szeretnek, de szeretik, szerintem meg többet ér mint bármilyen gerinctorna a tartásuknak. Ráadásul a lovon nyugodtnak összeszedettnek kell lenni, koncentrációban és békében se utolsó a dolog. A leckeírással meg csak lesz valami. Mert az nem érdekli őket. az a baj, hogy az engem se nagyon. De majd lesz ami lesz. Hátha valami jó könyvet kapnak a fiamék idén is, és akkor amúgy is olvas, így mint tavaly a Kinizsivel nem lesz leckeszagú a kötelező mégse.

A végetérhetetlen unalmas számolással mondjuk nem tudom mit tegyek… Azon majd megint veszekszünk, hogy senki se akarja. Azok a gyerekek, akiknek a szülei legalább elég elkötelezettek a suli iránt könnyebb helyzetben vannak, mert nekik megcsinálja anyuka vagy apuka az unalmas leckéket, de én ilyen gonosz szülő vagyok, azokat is a gyerekeknek kell. ha nem csinálják meg, akkor nincs. persze a fiaméknál akkor karó, így borítékolva hogy rosszabb jegyek, mert ez beleszámít kőkeményen a tanulmányi jegybe, sajnos nem a szorgalomhoz megy.

És akkor még az azonnal legyen bekötve minden tankönyvről nem is beszéltem… Még reménykedem, hátha elég hétfőre, de nem tudhatom. eddigi években mindig egyből másnapra kellett, így első éjjel nemalvós, kétgyerek könyvét bekötni, hiába segítenek, még így is tart egy darabig. Hát nagyon várom a felsőt, amikor hirtelen nem a szülő toldalékának tekintik végre 100% ban a gyereket. Az egyikkel már csak egy év. A másikkal jön az izgalom, hogy majd a következő alsós két vére milyen tanítókat kap évvégén. De az majd jövő nyár után.

Vége a jólétnek, kezdődik a túlélős időszak. De legyűrjük idén is, ügyesek vagyunk, ahogy a fiam mondaná.

Szép napot mindenkinek!