Eljött. Ittvan, a miénk. Véglegesen és visszavonhatatlanul. Kezünkben a bizonyítványok, mindenki megugrotta a magáét, örülünk, eltettük
A gyerekek persze egyszerre mennének 2 táborba is egy héten, meg itthon is lennének, meg barátokkal is találkoznának, meg utaznának is… meg egyszerre csinálnának mindent szívük szerint. Azért kicsit visszafogtuk őket. Így is lesz elég program, tényleg legyünk csak úgy semmittevősen is együtt. az is nagyon nagyon kell. Hogy ne tudjuk előre aznap mi lesz, csak reggel felkelünk, megvitatjuk, és közösen eldöntjük. Kell a nyár szabadsága mindannyiunknak.
Nyáron dolgozni is más. Persze egyenlőre még sakkozok, és bennem a remény, hogy lesznek bónusz szabadnapjaim, olyanok, amikről előre tudom, hogy szabadok, így hétköznap is belefér majd esetleg egy egy bónuszmúzeum, vagy strand. De ha nem is, akkor is, nincs házi feladat, nincs kedves szülő dolgozzon a kezünk alá, nincs nézd anya ezt kérik. Nincs tippelgetés mi mikor lesz, mert jó ha egy nappal előtte adnak végül tájékoztatást (sulinak nem volt honlapja bő fél évig.. információ nuku).
Szabadság szeretem! Éljen a nyár.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: