Legyen végre nyár!

Kész. Utolsó nemlétező tartalékaim szívja ki a koránkelős, iskolának megfelelős szülőlét. Persze így se felelek, meg, de azért próbálkozom odaérni, a folyamatosan küldött papírokat aláírni, stb.

Papírok… Nem értem ha következő évben ugyanúgy igényli az ember az étkezést, miért kell újra egy kétoldalas apróbetűs papírt kitölteni ugyanannak a szolgáltatónak amin épp csak a gyerek lábmérete rublika nincs még pluszban. Mert tb számtól szülők összes adatáig minden van. Vajon miért nem elég egyszerűen az adatok változatlanok, jövőre is kérjük?? Rejtély.Hát ilyesmikkel fűszerezi meg napjaink az iskola. Dupla példányban, hiszen két alsós gyerek van. Szigorúan fénymásolt lapon hazaküldve, az elektronikus ügyintézés szele továbbra se csapja meg az iskolát.

Idén is eljött az, ami tavaly, és tavalyelőtt, csak mostmár a kissebbel is, hogy választani kell, mozgás, jóidő, vagy a sokadik fénymásolt unalmas lap leckeként kitöltése. Amire persze a 3. osnál ha nincs meg egyes jár… Én bevallom, beáldoztuk a jójegyeket. Ugyan nem értem miért nem a tudása számít, ez miért nem szorgalom (a kicsinél ugyanezt a tanárok egy legyintéssel elintézik, meg hogy max szorgalomra nem írnak jót, a lényeg, hogy tud szerintük). Ez sehogy se fér a fejembe, hogyha magyarból nincs csak fekete fehér rajz, akkor az miért leckehiány (persze tudom, szines rajz kell). de ha már leckehiány, akkor miért tantárgyi egyes? Amikor a fele osztálynak a szülők csinálják eleve a kezdetektől. Persze mi gyerekünk mindent maga csinál vagy nemcsinál, így járt. De ilyenek akkor se fognak a mozgás, és a tényleges élet rovására menni.

Na most sikít szerintem sok alsós tanító, vagy már amelyik véletlen ide keveredik miket írok. De egyszerűen szülőként olyan kétoldali iskolaundoritiszem alakul ki évvégére, hogy ha simán meg lehetne tenni, nekem itt lenne az évvége. Most kéne ha már suli van, környezetórát tartani a szabadban (főleg, hogy mindkét sulinak jó nagy kertje van fákkal fűvel… ), most lehetne sportokat kipróbálni… á, én egy szülő vagyok mit tudhatom… de azt tudom, látom, hogy a tanítók is fáradtak, és próbálják már megúszni a tanítást kicsit, megnőnek a fénymásolt feladatlapok az órák helyett, jön a dögunalom. Gyakorlás címén. Senkinek sincs ereje már érdekes feladatokra, figyelemfelkeltésre. MAx leckeellenőrzésre, és számonkérésre. Aminek sok jó vége nem lesz persze. De persze arra van idő, hogy miért ugrik össze a gyerek haja, miért nem frissen fésült. Mert göndör, hullámos kéremszépen! Tán csak nem fogom vasalni egy 7 éves haját mert az a rendezett állítólag, a göndör nem. Hát ilyen ha egyetlen göndörhajú valaki egy osztályban. Kilógni nem szabad, egyből nem számít a 100% os szövegértés, matek, mert hordjon fésűt, meg szorosra fogott coppfott… irgum burgum. Az iskolában rend van!

Szóval legyen már nyár. Aludhassunk reggel, ne azt kelljen minden délután nézni, milyen unalmas monoton feladatot adott itthonra az iskola. Milyen kitöltendő papírt küldött haza, Milyen külön kérést, mert nálunk ez van kérem, tessék megcsinálni. Egyáltalán, elegem van belőle, hogy a szülőket ingyenalakalmazottnak tekintik. Nulla kommunikáció, nulla kérés, ellenben követelés, számonkérés, mutogatás. Mi vagyunk az iskola, a szakember, a maguk szülők dolga, hogy teljesítsék amit mi mondunk. Gyerkestül. Ha teljesítik, ne izguljanak, akkor majd találunk hibát, és megüzenjük utólag amit eredetileg kihagytunk, hogy máshogy kéne mégiscsak.  Fú de legyen már szünet!

Könyvolvasós, múzeumos, strandos, kirándulós, táboros utasításgatás mentes időt akarunk.  És főleg, leckementset. Olyat, amikor nem szól bele az itthoni időnkbe az iskola.

Legyen nyár!!!