Kedves kereskedelemben dolgozók. Szeretnék bemutatkozni: Vevő vagyok. Így simán, minden kitétel nélkül. Nincs semmi extra tulajdonságom. Ha bemegyek egy boltba, vagy nézelődöm vagy vásárolok, vagy a kettőt kombinálom. Vadabb napjaimon kérdéseket is szoktam feltenni olyankor nemcsak Vevő, hanem az Érdeklődő is én vagyok.
Ha pontosan egyetlen dolog hiányzik akkor bemegyek, ha megtalálom megveszem, fizetek és megyek. Persze ez lehet csak addig sima ügy, hogy bemegyek. Mert rendszeresen át vannak pakolva a polcok, változtatva az elrendezés sok helyen. Nekem ez nem baj, és kérdezek. Aztán megköszönöm ha segítenek. És utána fizetek. Már ahol hajlandó a pénztáros figyelni. Fizetés után is elköszönök, és megyek. Ez így sima ügy igaz? Jó vevő vagyok, nem vagyok benn sokáig, egyből kifizetem, kinn is vagyok a boltból.
De azért nem mindent így veszek. Pl könyvesboltba bevallom bejárok nézelődni is. Ezt talán hívhatjuk kis pluszprogramnak, ha van időm amikor elmegyek egy mellett. Így választok ugyanis könyvet. Megnézem azokat a polcokat, amik érdekelnek, azokon mik az újdonságok.
Műszaki cikket is így veszek. A férjem is. Megnézzük ha kell valami, előtte körbejárjuk mi kéne. Valahogy nem veszek gyakran mosógépet, tvt, játékkonzolt stb, de ha veszek, kotlok rajta egy darabig, hogy tuti legyen. Tehát a műszaki osztályon is nézelődök.
Játékot se úgy veszünk, hogy az első ami a kezünkbe akad. Sőt hovatovább a gyerekeinket is így szocializáltuk, hogy válasszanak. Igen megnézhetik, utána szépen visszateszik, és ha azért mentünk egyet választhatnak. De bevallom, ha valamelyik kisbarátjuknak veszünk pl szülinapra ajándékot, akkor is megnézhetik közben mi van még a boltban, mert így lehet valamit aztán szülinapra kérni esetleg.
És nagyobb áruházban ruhát se tudunk venni nézelődés keresgélés nélkül. Nem megy. Ha egyből tudom mit akarok, akkor is ki kell kutatni a méretet a kitett ruhák közül. Ha a gyerekeknek válogatunk, és még ők is ott vannak, akkor pláne, mert anyaaa.. ez nem tetszik… nézd ez tetszik…
Cipő meg pláne nem megy csak úgy. Na abban rendszeresen előfordul bemegyünk próbálunk, majd elszontyolodva kijövünk cipők nélkül. Mert nem lesz végül vagy olyan ami jó, vagy lenne, de nincs épp méret…
És én vagyok az a Vevő, aki bizony nem egy nagy vásárlásrajongó. Igyekszem az összes vásárlást egy időpontba sűríteni, hogy ne menjen el vele sok. Továbbá pont ugyanezért egyszerre megy az egész család. Apuka nézelődik a műszaki részlegen, vagy boltban, gyerekek a játékosztályon, én pedig szlalomozok pl a mosószerért meg a kávéért mint a mérgezett egér. Nem azért vásárolunk így, mert ez családi program, hanem mert így hatékony. Így megy el rá a legkevesebb idő.
Szóval “kedves” kereskedő, de csak te, aki a vevőket szidod, ezt látva unatkozó plázázóknak gondolva minket. Hiába gondolod, hogy nincs jobb dolgunk, nem nem unjuk egymás fejét itthon. És nem, nem ez a családi program, csak mi ezt is közösen csináljuk, mert nem akasztjuk a fogasra a gyerekeink, hanem inkább a nekik szükséges dolgokat velük együtt szerezzük be, mégha ez lassabb is így. És nem, nem unatkozunk, csak beszerezzük amire úgy gondoljuk szükségünk van. Nem azt, amit más gondol, hanem amit mi.
Lehet a vevőket szidni. Lehet általánosítani. Lehet a családosakat, akik együtt mennek vásárolni utálni. Főleg vasárnap. Vagy a hét bármelyik napján. Délelőtt ugye minek vagyunk, nincs munkánk? Hétvégén minek vagyunk, nincs jobb dolgunk? Te, aki ilyeneket mondasz vagy elfordulva, vagy nyíltan kérdezve, “kedves” kereskedő, te nem vagy kereskedő. Veled nehéz kedvesnek lenni, mert utálod a munkád. De erről nem én, a Vevő tehetek. Lehet rajtam verni a port, szidni a családomat, de ez a te sarad. Neked kell a saját életeden változtatni, mert a miénken nem fog menni. A miénken csak mi változtathatunk, ha akarunk.
Ti többiek, akik pedig segítetek, válaszoltok az időnként bugyutának tűnő kérdéseinkre, amit előttünk már lehet 50 másik Vevő feltett aznap. Akik segítetek választani, ha tanácstalanok vagyunk, akik keresitek a ruhaméretet. Akik felírjátok a rendelést akár. Akik intézitek a reklamációt, akik elirányítotok az átpakolt polcok közt, ti vagytok a Kereskedők. Akiket szeretünk, és mellettetek állunk. Akiknek köszönjük, hogy vagytok, mert nélkületek nehezebb lenne nekünk is. Akikkel elfogadjuk elismerjük, hogy szükségünk van egymásra. Mert ti ismertek minket.
Sziasztok kedves Kereskedők! Mi vagyunk a Vevők!
Ön kereskedő? Ez egy foglalkozás, vagy ha jó napja van, hivatás. Pénzért!! Fizetésért! Én a vevő, simán vásárolok. Pénzt adok a termékekért. Ha nem tetszik így a dolog, sajnos akkor ki kell tenni egy táblát a boltra: ide akárki ,akármilyen vevő nem jöhet be. Ígérem messzire kerülöm a boltját, mert van másik!! 😀
Ilona, hol lát kötözködést az írásban? A kéremben, vagy a köszönömben?
Gratulálok!!!!!
20 évet töltöttem a kereskedelembe!!!
Tapasztaltam sok jót és rosszat!!!!
Találkoztam VÁSÁRLÓKKAL!!!!,és vevőkkel ők azok akik mindenbe belekötnek!
Köszönöm.
Minden gondolatával egyetértek! Es igenis lehet a gyerek külön a gyerekosztalyon a játékokkal, apuka a műszaki osztályon, -nyilván nem két hároméves gyermekről van szó, kedves B. Ferenc és Kerek Elek- egesz egyszeruen így működik hatékonyan, gyorsan a mai világban.
Kedves Fodor Emese! Konkrétan a foglalkozásom mit módosít az írásom tartalmán? Amikor bemegyek vevőként a boltba, ez irreleváns, hogy egyébként mi vagyok a bolton kívül. Ez is megérdemelne egy postot, hogy miért akarnak egyből személyeskedni, és mások életében turkálni sokan…
Egyébiránt ez egy személyes blog, Olvasás útján kikövetkeztethetőek a hétköznapi tevékenységeim, a munkám is.
Szép napot önnek is!
Kedves Vevő!Elárulnád a te Kedves foglalkozásodat?
Zsuzsánna, mint a posztban írtam én kérdezek:) Ha nem találok valamit, mert mondjuk átrendezés volt, akkor inkább eladót keresek. Multiban simán az árufeltöltők is szoktak segíteni. De tény, én keresem meg a segítséget. De egy ilyen nagy boltban szerintem nem is lehet máshogy a bolt mérete miatt. Szóval hozzám se jönnek oda, én megyek oda hozzájuk a kérdéseimmel 😉 Nekem ez így teljesen rendben van. Nagy bolt, mindenki emberből van.
Kedves Szilvia, én örülök, hogy Ön “tartja” higgye el.Sőt, irigylem….Egyszer azt álmodtam, ülök egy kis horgász széken a hiperszuper közepén megfáradva, kezemben a lista arról ami 2 napja még a “helyén volt, és bambán várok egy alkalmazottat, egy un.köpenyest, aki segít megtalálni.Ültem, ültem, aztán sötét lett – bezárhattak -, és én felébredtem.Mint írtam, irigylem Önt, hogy “tartja”, bár mintha egy kicsit álságos lenne.
Zsuzsánna nem csaladi boltokrol volt szó, csak egyik kommentelő félreértette. De én tartom, hogy az eladók többsége multikban is kedves segítőkész. A polcrendezéskor plane. Csak sajnos mint a kommentekben is olvashatjuk vannak kivételek 🙁
Bocsánat – én nem tudtam, hogy itt családi boltokról van szó.Ott valószínűleg minden más, mint egy hiper-, szupermarketban.Mert pl a naponkénti átrendezés, gondolom a családi üzletekben nem fordul elő.Már csak azért sem, mert a vásárlót jó érzéssel tölti el ha bekötött szemmel is tudja, mi hol van.Az egész ettől is megnyugtató.Ott nem fordul elő gondolom, hogy forgok mint a ringlispíl, majd , “aki bújt aki nem” keretében kell keresni az eladót, majd egyre ingerültebben kell tudomásul venni, sem a termék, sem az eladó nem létezik.Persze tudom én, hogy van, csak elbújt…Mifelénk nincs családi bolt.
Dolgoztam a másik oldalon is. Így egyetértek, nem mindenki sima vevő sajnos. De bízom benne, mi vagyunk a többen, ahogy a vérbeli kereskedők a másik oldalon a többség. Sajnos mindig látványosabb, hangosabb, több kárt okozó a hangos kisebbség 🙁 mindkét oldalon. De nem véletlen az a poszt vége ami. Vevő, kereskedő tisztelje egymást, hisz nem lehetnek egymás nélkül. Én így gondolom.
A Kedves Vevőnek köszönöm az írása végén levő néhány mondatot. Az igazi kereskedő szereti, tiszteli, várja törzsvásárlóit, kedvesen kiszolgálja, mindig van egy-két kedves szava hozzájuk.Sajnos azonban nagyon ritkán kap viszonzásul elismerő szót, netán pozitív írásos elismerést.
Nem kis munka rendet csinálni kedves vevőink által szétdobált, nem helyére visszarakott, polcról levert megrongált, eladhatatlanná vált áruk
rendbe rakása,kiválogatása, selejtezése az anyagi veszteségről nem is szólva.
Néha érdemes körülnézni a bolton belüli pékségen: letépett, eltűnt csipeszek, összetört kínáló bútorok, koszossá tett, megrongált bevásárló kocsik, stb.
Természetesen nem tehetjük szóvá a látottakat, hiszen a vevőnek mindig igaza van,nehogy elveszítsük.
Egyik másik “vevőnket”pedig szívesen elveszítenénk.
Vevőinknek és kereskedőinknek szép napot: V.P.
Az ilyen idióta vevő mint Te egy szánalmas végtelenül ostoba kitartott liba vagy.
Apuka a műszakin, te a mosószereknél, gyerekek a játékon? Szegény gyerekek. Magukra hagyva téblábolnak a játékok között. Senki nem óvja őket, senki nem vigyázik rájuk.
Tisztelt cikkíró! – azaz a Vevő!
Amit a kereskedőkről elmarasztalóan írni méltóztatott, valójában Önt minősíti. Egy megcsömörlött, mindenkiben a rosszat látó, már-már szánalmas ember benyomását kelti.
Holott az aki a családját, gyermekeit ennyire előtérbe helyezi, az nem lehet ilyen mentalitású…
Szívélyes üdvözlettel: egy másik vevő, aki szerencsére, még nem savanyodott meg 😉
Nos, csak az utolsó bekezdésem ajánlhatom. Tény, nem vagyok bácsika, nénike, nincs sérült gyermekem ,(bár az enyémek is előreköszönnek, és ha végeztünk fizetéskor elköszönnek…) Sőt, mindennap pláne nem járok boltba, mert mindennap dolgozom.
…..Üdv Neked Vevő!èn pedig akereskedő vagyok aki kedvelheti valamelyest a munkáját…ugyanis nem lehet valamit 30 èven át utálni….nem tudom te mikènt vagy ezzel de saját magad minősíted a cikkedben….igen te vagy a VEVŐ …..nekem vásárlóim vannak: a 86. éves Gyuri bácsi aki minden nap jön ès megkeres minket szemèlyesen pár szóra….aggodtunk is mikor vagy 2 napig nem láttuk…van a szomorú anyuka a kèt sèrült fiával …jól esi látnom az arcán a pille kis zavart mosolyt mikor engedem át húzni a reggelit a fiuknak szalagomon….jön a nèni az 1000 kuponnal mindig elfelejti szegèny mit akart….ha nem a kasszában vagyok segitek össze szedni a dolgokat….van egy kedves igazi úriember vagy 70.biztos van de nem tudom megelőzni köszönèsben sem őt sem a 6èves unokáját…hiaba a nevelès az csodákra kèpes….vagy a leharcolt idegenlègiós machó…..szóval igen ők a vásárlók a TE fajtád pedig a vevő…..èrted már mi a pálya????
Zsuzsánna azért több helyen vannak, és kedvesek. Nekem szoktak segíteni. Én örök utópista vagyok, hiszem, hogy ők a többség. Ahogy vevőkből is az ilyen mezei vevő a többség mint jómagam.
Az azért jó érzés lehet, ha valaki talál eladót, és kérdezhet…
Attila Kuki.
Neked annyi eszed van,mint a nevedben szereplő nemi szervnek.
te egy kakecos vevő vagy!!Nem tehetsz ról, ilyennek születtél!A falról is lerágod a meszet! Soroljam! Magadra ismersz!!??