Egy kis divat

Ha a férj vásárol, nem is rossz dolog. Picit sem. Szombat délután mentünk vásárolni húsvétra, mégis legyen egy kis sonka, csokitojás, meglepi a gyerekeknek. Szóval irány a közeli pláza, ahol minden van. Az egész napot nagyon nem szántuk volna erre. Viszont a gyerekeket se hagytuk volna itthon, megkérdeztük, játszóház? És irány. nekik a móka, nekünk a talpalás.

A nagy meglepi pedig az lett a nagybevásárlás után, hogy mikor ismét megcsodáltuk a táskákat, milyen jók, az egyik táskásnál, férj fogott, becipelt. Az eredmény pedig, hogy ismét menő táskám van. Előző jó tatyóm már tönkrement. Most egy sportosat hordok, ami  azért jó volt. De nem teljesen én. Viszont mivel mindig mindent addig használok, míg totál szétszakad, így anno muszáj volt venni. Most viszont volt méret azokból a táskákból, amiknek a mintája mindig is tetszett. Nem volt indok tovább, hogy tiltakozzak, hogy miért ne vegyük meg nekem  . Ez nagyon vicces, hogy férj bőszen öltöztetne, stb, én meg annyira ezt nem szeretem. Jó kocka révén elvagyok egyetlen nadrággal, pár pólóval kb. Ünnepekre van valami elegáns, mindig ugyanaz, én tojok rá, hogy kétszer ne lehetne ugyanazt. Minden alkalomhoz van egy settem, és jónapot.  De legalább elférek egy kisszekrényben a cuccaimmal. Mindig mondja a férjem, praktikus vagyok, kisfogyasztás, pasztellszín 🙂

De most ez egy ámulós poszt, lett egy szuper táskám (Santoro). Bónusznak még egy pénztárcám is. A régi helyett vagy 2 éve keresek , akkor kezdett el jobban szakadni. Mindig bőrben utazom, az sokáig tart, nincs gond, egyszerű elegáns, nem kell cserélgetni. De egyszerűn nem volt sehol sose. Most lett az is. Ez egy szerencsés húsvét.

Boldog húsvétot mindenkinek!