A negatív életmódváltás hatásai

Most, hogy kezdek visszarázódni a saját ritmusomba, így félig kívülről látom, mennyi mindent nem tettem egy darabig. Hogy tudott elveszni a végeláthatatlannak hitt energiám, hogy ragadtak rám kilók amik azelőtt sose, hogy voltam teljesen elveszve.

A válasz: életmódot váltottam. Csakhogy nem pozitívan, negatívan. Így is lehet. Ne csinálja senki utánam. Egyszerűen marhaság. Az aktív életmódom lecseréltem passzívra. Én tényleg avval a naivitással tettem, hogy majd evvel pihenek, és lazulok, és jó lesz. De nem az. Nem jó igazából. Mégcsak nem is kényelmes. Vagy csak nekem nem egyezik a habitusommal a hosszútávú semmittevés. OK, kellenek semmit tevős pizsamanapok. Kell nagy pihi. De totál ebbe belesüllyedni nagyon nagy marhaság volt.

Pedig oly egyszerű semmit tenni. Olyan helyen lakunk, hol közel minden. Ha nem akarok nem főzök, akkor is van kaja, nem is több költség, időben még kevesebb is. Ha nem akarok nem mászkálok sokat. Ha nem akarok nem sportolok, úgyse kell semmiért messze menni, még a meló is házhoz jön. A gyerekek egyre önállóbbak, férj eleve társ, nem kell neki szolga, ahogy nekem sem. Kert nincs. Nagyon könnyű a semmibe süppedni.

Ebben a semmiben semmi se volt. Hja de , egyre kényelmetlenebb érzések, hogy nem ok valami. Próbálkozások, hogy kimegyek sportolni, ami eleve kudarcra ítéltetett. Mert hideg van, mert nem süt a nap, mert nincs kedvem… Mert egyre jobban semmihez se volt csak a semmihez. Munka volt sok, a napi rutin már bejáratódott a családdal… De akkor se volt végül OK.

Összefoglalva feladtam az aktív pörgős életemet, a nagy nyugiért. De minek? Most úgy gondolom, legalább ezt is kipróbáltam 40 előtt .. Mondjuk lehet a bungee-jumpig-al jobban jártam volna.

De vége. Első lépésnek kimentem mikor jutott időm futni. Második lépésnek elkezdtem újra jönni menni. Reggel mondjuk elugrom salátáért, friss péksütiért, még suli előtt a gyerekeknek, férjnek, magamnak. Ismét főzök . Persze, fárasztó, de mindig imádtam mikor jóízűen eszik a főztömet. Még sütni is nekiláttam. Nem csak rejtvényt fejtek, olvasok megint. Reggel ha én viszem a suliba az apraját, kerülőúton jövök haza, sétálok egy jót, úgyis szép a környék.

Az eredmény: elmúlt a kellemetlen érzés, hogy valami nem stimmel. Ha meglátnak, már nem azt mondja mindenki egyből: “Hú, de fáradtnak nézel ki!” Pedig nem nagyon alszom többet, azért csodák nincsenek, a nap továbbra is 24 óra. Most már  azt hallgatom ismét, “Fú, mennyi energiád van!” Pluszkilóim vannak, de a héten egy mérettel kisebb gatya kell már, szóval láthatatlan alakulok vissza.

Mondanám, hogy sose többet negatív életmódváltás. Jó lesz nekem az az életmód, ami a majd 40 évem majd minden hónapjában napjában megfelelt. De fene tudja mit hoz a jövő. Mindenesetre tanulságos volt. Nekem nem való ez a semmittevés hosszútávon. Abba is hagytam egy ideje.

Szép hétvégét mindenkinek!