Kidőlt a vasemberünk is. Mondjuk ő sokkal kevésbé robbant le, mint anno én, vagy most a gyerekek, de csak elkapta. Így jelenleg én vagyok talpon, mindenki más fekszik, alszik, gyógyul. Meglett a váltás. Éppcsak meggyógyultam.
Viszont én meggyógyultam, Kaja, innivaló gyógyszer, minden adagolva, meló folyamatban, így elkezdtem újra kocogni. Hát, totál KO. Az első
5.7 km után olyan izomlázam lett… de azért nekimentem a másodiknak.. a harmadikból meg csak 2.8 lett. Aztán szünet, és újra 5.7 ek. Közben bolt, főzés, mert mindenki itthon, mosás, ápolgatás. Bár szerencsére a nap nagyrészében alszanak, úgyis az alvás a legjobb gyógyító. Én meg napi 45 perce lelépek visszalendülni a sportosabb életmódba.
Kocogás, csigatempóban. Esőben, sapkában, dombnak fel, dombnak le.. De már 6szor rávettem magam, hogy kimenjek. Fú, marha nehéz, de vagy diéta, vagy ez. No akkor inkább ez. Kalóriát számolni mégannyira sincs kedven, mint kocogni. És végülis kocogni meg egyre jobban van. Amikor elkezdenek rügyezni majd a fák, onnantól meg tök jó lesz 🙂 Az azért megdobta a motivációm, hogy a runtasticon jönnek a szurkolások. Meg hogy látom, hogy napról napra csak javul a tempóm. Bár tempónak még lehet cseppet erős túlzás hívni. De majd újra lemegyek 7 perc/km alá úgyis. és juppi. Távban meg mit tudom én, ismét a 12 kmet belőni. Hehe, most az 5.7 is küzdős. Nem egy sima újrakezdés, az újévi elhúzódó betegség sokat kivett belőlem. De innen szép nyerni .
Szép hetet mindenkinek! És influenzamenteset!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: