Szervezzünk mini bulit a gyerekeknek névnapra. Ez volt az alapkoncepció. Mivel négyzetméterben nem túl nagy a lakás ,bár egybenyitható, így kényelmesen elbulizik azért még 10-12 ember is. Gyerekekkel, eleven gyerekekkel viszont háátt….
Úgy indult, hogy aztmondták, csináljunk névnapot. A két utódnak egymás mellett van a névnapja. Teljesen. Így lehet közös buli. Meg akkor 
A lányomnál azonban senki se jött el. Nem is jeleztek vissza, hogy jönnek e vagy nem előtte. Mivel én a suliban csak a gyerekekkel találkozom, mikor megyek a sajátomért, így szülőkkel nem tudtam beszélni. Küldtem meghívót, telefonszám, hely, stb. Bőven időben, de semmi. Körbekérdeztem ismerősöket, hogy most nem így kell? Hogy szokás ez máshol? Eddig oviban pl így működött. De senki se tudott semmi okosat mondani. Az egész azért fura, mert a kislányom két kisbarátja nagyon várta hogy jöhessen. Egy hónapja készültek legalább, pontosan tudták mi van. Hazavitték előző héten a meghívót, de már előtte is tudták most lesz, egyikük mindig mondta hány nap, ha összefutottunk mikor mentem a lányomért. Ehhez képest egy telefont se ejtett meg a szülő, hogy bocs, nem. Semmit. Itthon persze még buliszervezés előtt megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mivel nem ismerem a szülőket, így nem tudom előre megkérdezni, ha nem jön senki esetleg, vagy nem mindenki, az se baj. Bármi közbejöhet, és mindenki a szüleihez van még ilyenkor kötve, nem a barátaikon múlik itt tudnak e lenni. De nagyon sajnálom, hogy a kislányomhoz nem jöttek el. Azt pedig furcsállom, hogy egy telefon, egy cetli, semmi reakció, holott a két kisbarát amikor meglát, már ők is jönnek sokszor, és mesélik miket játszanak, gézengúzolnak együtt. Pl kincskeresőset, térképet gyártottak maguknak, kicserélték egymásét, elrejtettek valamit a teremben és a másik térképe alapján kellett megtalálni. Szóval ők elvannak, én szívesen láttam volna őket. Máskor is, de egyáltalán nem sikerül a szülőkkel kapcsolatot teremteni. Pedig Valentin napon volt a buli, így ponthogy a felnőtteknek jó egy kis gyerekmentes délután. gondoltam én.
A buli viszont minden várakozásunk felülmúlta. Szombaton nekem hosszú nap, így vasárnap délben pakoltunk csak (vasárnap délelőtt is lett kis meló). De a gyerekek is szép rendet tettek a szobájukban, mi meg a nappaliban. Aztán érkezett a pár kisbarát. Jött a régi barát, még az előző suliból, megmaradt. Jött a mostaniból az új, tesóstul. És jött a mostaniból mégegy. A fiam engedményt kapott, hívhatott 3 embert. ami 4 lett a bónusztestvérrel. Plusz az én kettőm. Mivel jóanyám valamiért hozott mirelitpogácsát pár het, így azt sütöttem meg, vettünk innivalót, meg a fent látható sünit sütinek. A szív azért a hátukon, mert a férjem elhozta a valentin napi készletet a cukrászdából a névnapra. Nagyon finom süti. Mindenki imádja. Egyik kisfiú, kiderült nem ehet, mert kakaóbabra allergiás. De volt itthon raffaello, így ő azt ett, meg pogácsát, meg amúgy is, pörögtek nem ettek.

A lényeg a lényeg, jólsikerült az egész. A kisebbem eleve csak egy kislányt hívott, a másik kisfiú lett volna, ha eljönnek, szóval eleve nem volt gond, hogy ő volt az egyetlen lányka (már oviban is sokszor így volt a fiúkkal jobban barátkozott, mert szerel, meg eleven, a legtöbb lánnyal unatkozik). Az egyetlen vita azon ment, hogy neki nem csak rózsaszín töltény kell a pisztolyba, kéri vissza a zöldet is. Jól elfáradtak estére. Szuperül sikerült a vasárnap délután.
A bónusz pedig: Mindent visszatettünk a helyére, most csodarend van. Na ezért is érdemes rendszeresen olyan vendégeket hívni, akik még nem jártak nálunk, kicsit jobban elpakol az ember. Már persze ha olyan Lazaszülő mint mi.
Szép napot mindenkinek!

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: