Még két éve, egy utcán áruló grafikustól vettünk két képecskét. Nagyon megtetszettek, alkudtunk kicsit, és anyukámtól kaptam ajándékba végül. Be van paszpartuzva, fóliázva, és ennyi.
Elsőre azért nem tettünk vele semmit, habár megvolt a helye, mert azért majd bekeretezzük. Gondoltuk veszünk neki sima fakeretet. Aha , mint Móriczka elképzelte, hogy majd vékony sima fakeretet veszünk. Mindig az a méret hiányzott, ami nekünk kellett volna, vagy csak színesek voltak… végül el is felejtettük, hogy nézegessük a kereteket egy idő után. A másik “gond” hogy jelenleg panelben lakunk. Itt nem tesz fel az ember csak úgy bármit a falra. Itt tipli, és ütvefúró kell. De ha ezek vannak is, akkor is, nem egy nagy minőség a beton, óvatosan kell fúrni. Részint már nem emlékszünk, hol mennek benne a vasak, részint két vas között pedig hajlamos kipotyogni kissé a fal. szóval nemcsak ütvefúró, meg tipli, hanem gipsz is kell, az esetleges javításokhoz. Valahogy sose volt kedvünk nekivágni fúrkálni így. Amikor beköltöztünk, amit lehetett felfúrtunk. De így utólag nehéz ügy. Egy tv állványt persze feltettünk, de az más, ha kicsit potyogott is volna a fal, a tv takarja. Ami a képekre nem igaz.
De most valahogy megszületett az ihlet, hogy arról beszélgettünk, ha sikerül költözni, hogy tesszük fel a képeket a falra. Bekattant, hogy ki se vettem őket a fóliából, és van habos szigetelőragacsom. Szóval szépen a fóliára, avval a falra, és kész. semmi se megy tönkre, mégis kint lesznek. Így végül már itt virítanak a falakon.
A fotón nem túl jó, de ma nem valami remekek a fényviszonyok. Vakuzni meg a fólia miatt nem lehet. Majd egy napsütésese délután talán újrafotózom. Addig itt a várrészlet. egyik kedvenc stílusomban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: