Karácsony, amikor (majdnem) minden sikerült

Idén nem izgultuk agyon a karácsonyt. Persze ebben nagy segítségünkre volt, hogy én is, férj is szabira tettük magunk 2 hétre. És karácsony előtt már pihentünk, aludtunk, túllettünk a kötelező: szünet eleje, akkor van idő betegnek lenni, és mi göthösödünk is effektnek… Egyszerűen a mit nekünk bármin idegeskedni, dalai lámásra sikerült minden.

Persze a nagy nyuginak vannak hátulütői. Ugyan begyúrtam tésztát, de tojtam megcsinálni. Majd ma. Amúgy is a mandulás fehércsoki tortát rendelte anyum, a linzer jó lesz szilveszterre is. Meg bármi jó lesz akkorra is. Amikor nagy készülődni akartunk, inkább leugrottunk a gyerekek keresztszüleihez, és karácsonyoztunk ott egyet. Persze  a nagy ajándék a bónusz nap volt a 4 gyereknek, a becsomagolt cuccok annyira nem is érdekelték őket. Aztán mikor hazajöttünk annál inkább.Így indult az igazi karácsony, evvel a spontán meghívással.

Utána csak úgy elvoltunk itthon. Anyukámra persze rájött a konyhamolyolás. Ő mégis főz húslevest. Nálunk halat kért mindenki, itt az volt a menü. Anyu áthívta a gyerekeket,  nekünk az volt a nagy ajándék, hogy kettesben kaptunk egy fél napot . Imádtam. Késő délután pedig tesómmal együtt átjöttek hozzánk. No meg a húslevessel. No ekkor álltunk neki fát díszíteni. Vagyis én még sütöttem a hal végét, az frissen jó igazán. A többiek pedig fát díszítettek. Olyan összevisszát. Anyu még nekiállt harangokat horgolni, itt frissiben. Egyik angyaldísznek letört a feje, azt tesóm megbarkácsolta, végül minden felkerült a fára. A szaloncukor is megmenekült az idén, az akasztókat is megtaláltuk, rég volt ilyen tökéletes fánk.

Majd csak úgy együtt voltunk. Mivel konyhanappalink van, így nincs kijelölt enni kell idő, én azt nem is szeretem. kivolt téve a kaja, melegentartós edényekbe, aki éhes volt evett. közben beszélgettünk, társasoztunk, persze lement pár fruit ninja is. Anyum morgott néha, máskor nevetett, a fiam olvasta az új könyvét. No meg kocka család, megcsinálták a szódabikarbónavulkán kísérletet, amit csak úgy vettünk még máskor, nem karácsonyi ajándék volt. Viszont sikerült rábeszélni a gyerekeket, hogy majd a tesómmal megcsinálják. Tőle úgyis tudnak kérdezni mindent, ő profi kémiában. (Tényleg elég profi, így tudományos magyarázatot fűzött mindenhez a fiam nagy örömére).  Tőle kérdezgethettek is.

Murphy csak egy két apró pillanatra ugrott be hozzánk. Otthon hagyta anyu a franciasalátát, amit meglepetésnek csináltak a gyerekekkel. Hát azért így is meglepődtem. Én pedig olyan jól megkérdeztem milyen színű geomagot rendeljek tesómnak, persze hogy nem azt a színt rendeltem. Nem baj, úgyis mondtam neki, amikor kérdeztem, hogy majd “lepődjön” meg amikor kibontja a fa alatt. Hát így tényleg meglepődött .

És eltelt a szenteste. olyan igazi karácsonyosan. Idén mint a mesében. Azt hiszem ezt az emléket örökre elraktározom magamban, más karácsonyok mellé, amikor még gyerekkoromban karácsonyoztunk. Egy biztos, a lusta karácsony az igazi! Semmi szervezés, semmi izgalom, csak élet. És mindeközben szóltak a vidám karácsonyi dalok. Plusz Michael Bublé, aki idén is megmentette a karácsonyt a zenében.

Ma meg már megindult  a szaloncukorevés, csináltam minialbumot a karácsonyról, a gyerekek játszanak. Olyan béke van, mint sose. Valahogy megszállt minket a karácsony szelleme. Ezek szerint mégis létezik 🙂

Mindenkinek békés, boldog ünnepeket kívánok!