Sport mindenáron!

Egy ideje elment a kedvem a kocogástól. Mostanában eszembe jut, lehet ki is megyek majd, de úgy általában véve a rendszeres  futkosáshoz nincs nagy hangulatom. Így kezdtem el itthon ugrálni. Meg tornázni. Amit annyira nem szeretek. Így mégiscsak ugrabugra volt a legtöbb.

Na erre a kínlódásra tett a férjem egy huszárvágással pontot. Egyszercsak csengetett a postás, és hozott kütyüt. Hát volt meglepődés részemről egy nagy. Már vagy 2 éve beszélünk ugyan róla, hogy kéne nekünk, de sose lett belőle semmi. Mert ezért, mert azért, mert másra költöttünk, mert úgyse vagyunk annyit itthon, minekaznekünk mégiscsak…. De mi az hogy minek az nekünk?? Hiszen naná, hogy kell! Mióta megvan, megoldódott a rosszidőben hogy ugrálják ki magukat a gyerekek. Nem egymás fején lógunk, hiába kicsi a lakás. Hanem indul a sport. Hirtelen meglett a mindennapi pluszmozgásunk.

A bónuszpoén, a fruit ninja élőben. Amikor azt is észrevettük, hogy van, egyből rárepültünk. Az mindent visz. Extranyugi, extrabéke, extravidámság. Zen. No meg persze izomláz. Ami egyedül a fiamnak nincs, de ő leúszik min 10 hosszot hetente kétszer a nagymedencében. Ha nem többet. Ő csak nevet rajtunk, ha egy nagyobb parti után másnap nehezen mozog a karunk. Remélem tavaszra én is csak nevetni fogok.

Nekem a táncos program a kedvencem. Nem mintha akkora táncos lennék, de mit számít. Jó zenékre lehet mozogni, itthon  fenét nem érdekli miben vagyok, ugrálok ahogy akarok kibontott hajjal, bármilyen cuccban. Senki se tesz fel közben kérdéseket, hogy : “De téged nem zavar a hajad, a ruhád, hogy mezitláb vagy?? ”  Mert nem, nem zavar. Itthon nem vagyok furabogár, mint egy aerobikórán, ahol mindig nekiállnak magyarázni, hogy de olyan cucc kéne, olyan frizura, olyan cipő… Akkor is ha senkire se nézek, senkihez se szólok. Én pedig nem vagyok mindig szociális hangulatomban, hogy ezekre mosolyogva legyintsek. Itthon senkit se érdekel. Ha nincs bajom, hadd szóljon. Azért azt megbeszéltük, hogy nincs netre videó fotó stb. Ma majd bulikból. De egyenlőre buli se lesz, mert nem akkora a lakás.

Ami vicces: kicsit nagy a méretkülönbség a családban. Mondhatni a ház ura felénk magasodik. Így mivel éppen csak elég helyünk volt kütyüsíteni a lakást, vagy őt látja rendesen az érzékelő, vagy minket. Picit vicces, amikor szeletelik a gyümölcsöket a gyerekekkel, ő nehezített pályán, térdelve csinálja, hogy együtt tudjanak játszani. Ebből persze külön röhögések vannak.

Sportban pedig egész belejöttem a teniszütő nélküli teniszbe. Azt kell mondja, fárasztó, és a tenyeres ugyanúgy nem megy, mint az életben pl tollasban. De fonákban itt is verhetetlen vagyok.

A mellékhatás pedig, lötyög a nadrág, már feljön a másik, amit be se bírtam gombolni. Ilyen se volt még sose, hogy télen újra belefértem egy nyári gatyába. Mondjuk most van miből, az is tény. De a mindennapi mozgással elmúlt a csípő és derékfájásom, eltűntek a lehetetlen plusszok. És ha rossz az idő, még ki se kell mozdulni hozzá. Mondanám, hogy lusták kütyüje, de ugye mozogni azt kell hozzá. Jó sokat. Szóval max az épp emberkerülők kütyüje. Bár barát már volt itt “sportnapon”. Ugyan nem értette, mit magyarázok, csak jött, hogy menjünk futni. Mondtam kizárt, de azért mozogjunk. Így csak úgy átjött, és itt szembesült vele, hogy nem lesz jó a merev farmer, meg a pulcsi. De kapott gyorsan kölcsönruhát, meg másnapra izomlázat a két óra sporttól.

Szóval sport mindenáron. Akkor is, ha kicsi a lakás, akkor is, ha nincs kedve az embernek sehová menni, még kocogni se. Mozogni kell. A technika meg nem is a székhez szögez, hanem van hogy megmozgat.

Hajrá mindenki!