És eljött a szünidő!

Végre! Egy biztos: szülőként sokkal nagyobb macera az iskola, mint gyerekként. De vége, két hét szünetet érdemel mindenki, a szülők is. Legalábbis nálunk.  Mindkét gyerek olyan helyen, ahol nincs a szünetre lecke. Semmi! Ok, ajánlott olvasgatni, de mivel azt maguktól is teszik, így kényszermentes, felszabadult szünetnek nézünk elébe. Ez az első, hogy senki se osztja be az időnket végre. Semmiféle feladatlapok, szorgalmi, semmi. Azt tanul mindenki amit akar. Mondjuk szorgalmit már nem kérek itthon úgyse a fiamtól pl, csak amit ő magától megcsinál, úgyse kap semmit sose érte. A lánykáméknál meg a lelkesedést is megdícsérik, így ő mindent sima házi feladatnak tekint úgyis. De most semmi sincs. Csak boldog karácsonyt. Imádom már az első délutánt is. Játszunk, ugrálunk, sütit eszünk… Mert persze karácsonyi ünnepségre házisüti dukált nekik. Még a férjem is belelkesült, és kért egy külön adagot, mondván úgyis eljön szabira, körbekínálja, mert szerinte menő amilyet sütök .

Szóval túl a sütésen, munkán, szabad esténk van. Csak úgy. Semmittevős. Mindenkinek megszavaznám az ilyen szünetkezdést. Hogy az legyen az ajándék hogy azt tesz mindenki otthon az idejével amit akar. Lecke és pluszfeladatmentesen. Még zongorából is azt kapta a fiam, hogy ő választhat egy darabot, amit csak szeretne, és azt kezdje el. Sőt még én is odaültem a zongorához újra. Aztán meglátjuk sikerül e karácsonyra pofássá tenni a karácsonyi feldolgozást, amit gyakorlok. Kissé nehézbe vágtam a fejszém a jelenlegi tudásomhoz képest. De oda se neki, van idő, gyakorlok. A fiamnak meg majd választunk valamit. Én eljátszom, aztán amelyik tetszik neki, nekiül. Utána avval is vagánykodhat, mit tud .

Még színezőt is firkantottam a kisebbemnek, nagy örömömben 🙂 Le is fotóztam, úgyis mindig mondogatom, hogy majd firkálok én képeket a bejegyzésekhez. Hát itt az első. Még színezés mentesen, frissiben.

Hát így telik az első szabad szünetes délután. Éljen a téli szünet!