Kicsit ki vagyok ütve. Habár kavarog az agyam, nem tudok még tőmondatokban se nagyon összeszedetten írni. Utólért az élmunkások élete. Megint. Csak két kisiskolással nem olyan vicces. Illetve viccesnek vicces, de iszonyú fárasztó. Számolom is a napokat a téli szünetig, hogy legalább ne kelljen korán kelni. A legrosszabb ez az egészben. Persze tudom, háromnegyed 7 nincs korán…. De akinek minden nap délutános műszak van, meg kéthetente egyedül teljesen a lurkókkal plusz a munka mellett, plusz bagoly, annak bizony korán van. Értem én, hogy más bezzeghajnalban felkel, és igenis megcsinálja… De én se bezzeg, se más nem vagyok. Én ettől még fátyol mögül látom a világot ilyenkor. Iszonyatos alváshiányom van. Hétvégéből van hogy egy nap se marad, mint pl amilyen most volt, és vagy mert akkor is dolgozom, vagy mert egyedül vagyok mert férj dolgozik megint csak kelni kell.
Szóval így lett blogszünet. Pedig annyi ötlet volt útközben. De mire leírhatnám zombi vagyok. De visszatérek. Vagyis ez a terv. Mert most feleszméltem, hogy jééé, a blog:) És írom tovább.
Szép éjjelt mindenkinek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: