Eddig tartott a lendület, hogy megóvjam a szombatot. Ok egy egy óra meló becsúszott egyszer egyszer hétvégére, de azért kb sikerült eddig szabadnak maradni. Az ára? Hát az a totális káosz volt. Állandóan elszerveztem magam, csak kapkodtam a fejem, meg a telefont… No eddig tartottam magam, feladtam. Nem lehet ennyi melót 5 napra elosztani. Így ismét szombat. Majd nyáron megint lesz pár szombatmentes hónap. mondjuk három remélhetőleg. Az 12 hét majdanán.
Most pedig marad az egy szabadnap, ha ügyes vagyok idén. Ha nem, akkor meg nem mindig marad. Oda se neki. Amíg szereti az ember amit csinál, addig könnyebben áldoz fel időket. Persze a család azért morgolódik, de eddig még meg tudtam oldani, hogy mindennap én menjek a kisebbért a suliba, és azt is, hogy munka után este a nagyobbra is jut külön idő. A nagy időbeosztós játszma szülőként. Nem mindig nyerek, de mindig próbálkozom. Azért az eszembe jut, hogy állítólag a haldoklók a legtöbbször azt sérelmezik kevés időt töltöttek a szeretteikkel. Vajon saját magam, a saját szerettemnek számítok? Mert ezt az időt kéne még kisakkozni vhogy. Ok vannak most egyedüli délelőttök, de mivel csörög a telefon, jönnek az üzenetek, szinte mindig elmegy. Így darabokban nézek meg max egy 45 perces sorozatrészt is csak, nemhogy egy könyv mellé leüljek kicsit.
Hat nap a világ, a hetedik nap megpihenünk… nézünk ki a fejünkből és igyekszünk észhez térni a 6 nap pörgés után. legalábbis én, hogy aztán újra 6 napig ott legyek mindenhol: a családdal, a munkával, és néha magammal. De azért az üres délelőttökre be van állítva a dupla ébresztő napközbenre is, mikor menni kell a kisebbért, nehogy kiessek a ritmusból.
Szép hétvégét mindenkinek!
(köszönet sanyi bagolynak a humorért)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: