És kreatív a gyerek. Akkor ilyesmi történik, ami tegnap a fiammal, aki unta a matekleckét, és így dobta fel a monoton feladatokat. Mesét írt:
“Ment a 420 elindult világot látni. Ment mendegélt, egyszercsak beért egy erdőbe. Ott találkozott a plusz jellel.
– Hát te ki vagy?-
– Én vagyok a plusz jel. Nagyon jó varászlatot tudok, összehozom a dolgokat. Nézd csak!
Ott egy fa, amott meg egy kókuszdió. Na gyertek csak ide. És hopp tapsolt egyet, és ők lettek a pálmafa.
No barátságot kötöttek a 420 szal és mentek tovább. Tanakodtak mit csináljanak. Úgy döntöttek keresnek még számokat.
Találkoztak is a 250 nel,vele is összebarátkoztak, úgy mentek tovább.
De akkor meglátták a nagy 660 at. Jajj mi legyen! Elkezdtek gondolkodni: Azt mondta a pluszjel,
– Majd én összeadlak titeket, ketten együtt legyőzhetitek!
– Jójó, adj össze minket! -, mondták. Így együtt ők lettek a 670,
és nagyobbak lettek a nagy 660 nál, és legyőzték.”
🙂 Minden sorhoz más mese volt kicsit. Imádom! Ilyen pillanataiban szórakoztató mellette ülni leckeíráskor. Persze aztán csak úgy, csinált többszereplős mesét is. Jött ott minden, szorzásjel, kivonás, relációk.. Mi meg vigyorogtunk többiek itthon.
Persze a suliban ezt nem értékelik. De hát ez van, ott túlélésre játszunk. Viszont itthon jó buli a matek is 🙂
Szép estét mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: