Igen, sulivárósan. Sikeresen rendeztük (eleddig úgy néz ki) végül a fiam helyzetét, lett egy mindenki számára vállalható kompromisszum, sőt, egy csomó idő, így nem nyűg végre a sulis lecke se, a szünet szünet, a hétvége hétvége, a tanulás tanulás. Szóval most nincs az , hogy jajj suli lesz. Hanem mikortól lesz? Hja ok. Ennyi.
A kisebb viszont még mindig szerencsés. Ugyan kissé meggyötörte az utolsó oviév, ott nem volt mázlija, de a tanítónénik ottvannak a szeren. Tanítanak! Törődnek a gyerekkel, figyelnek rájuk. Nem követelnek, hanem segítenek mindenkinek a fejlődésben, tanulásban. Nem is tudom mit írhatnék róluk, mert annyi jó van a fejemben. Az mindent elmond, hogy a kislányom hétfő óta minden másnap suliba készül, hiába van szünet 🙂 Játszik sulisat, készül, magyaráz, lelkes. Annyira az, hogy az egész családra átragasztja a lelkesedését. Mondjuk amikor összefutok véletlen a tanítónénijeivel, én is mindig mosolygok. Egyszerűen olyan az egész. Leírhatatlan, persze mindig eszembe jut, ha a fiam evvel találkozott volna anno, vagy legalább másodszorra, vagy legalább harmadszorra… és nem avval ment volna el a két éve, hogy próbálja megőrizni saját magát a sulival szemben, mennyivel vidámabb lett volna az első két éve. Mennyire más lenne az iskolafogalma. De elmúlt, nála is kialakult egy vállalható kompromisszum, és működik. Önmagát pedig sikeresen megőrizte, akkor is, ha minden erővel át akarták faragni. Sikerült elérni, hogy hagyják olyannak amilyen. Ebből fejlődjön, erre építkezhet, lesz ami lesz. És mostmár végre ő is lehet csak sulis. És tetszik neki is.
Azt a részét nem várom a sulinak, hogy koránkelés. Bár a gyerekek ritmusát nem hagytuk nagyon átcsúszni az egy hét miatt. No meg azért volt egy kis lovaglás, barátok, meg jóidő, no meg az elején betegség meg plafonnézés. Elkapott minket a köhögőkor, de elmúlt.Szóval a kora reggel indulást nem várom. De azt, hogy lelkesen jönnek mennek, azt igen. Megküzdöttünk ezért, hogy megtaláljuk a helyünk nagyjából. És most minden egyes napot amikor mosolygunk a suli kapcsán is, mert rendben van, ajándéknak élünk meg. Az egész család. Lehetünk szülők. A tanárok is, mi is tesszük a dolgunk, ahogy az természetes. Mert így is lehet. Köszönet nekik!
jó hétvégét mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: