Pedig zúzós volt, Murphy egész rokonsága is ideköltözött szerintem. Különösen a szombat volt érdekes. Ott kezdődött, hogy…
Reggel már nagyon nem akartam felkelni. Persze csak én, mert a gyerekek dedededeeee!!! Bónusz, férj, nyomja a hatnapos munkaheteket. Ebben az a jó, hogy vagy én vagy ő hatnapozunk. Persze ha én valahogy megoldom, hogy 5 napos legyek, neki tuti hatnapok jönnek, és fordítva. Ha ő végre csak 5 napos, nekem muszáj hatnapozni. Évi kb 2-3 egész hétvége szokott jutni, hosszúhétvége van hogy nem jut egyáltalán. Namost mivel szombat fél hatkor férj el, a gyerekek még felébredtek megölelni. Nem baj az, csak vissza nem aludtak. Nekem viszont nincsenek csalós napközbeni alvósidőim mint a férjnek, így legalább egy reggel nagyon nagyon kéne. Vagy ha nem jut, van az a fáradtság szint, hogy egyszerűen alvásba ájulok. Na ez volt.
Murphy egy: egyedül egy 6 és fél és 8 és félévessel nagyon botor dolog beájulni a fáradtságtól. Az eredmények magukért beszélnek. Mikor felkeltem, mert hagytak aludni!! Megyek nézni mit csinálnak. Hát nem legóztak, mint naív anyaként reméltem. Hanem “méregkevertek” . Nem egészen tudom honnan szedték az ötletet (azért lehet a neten látott kémiai kísérleteknek köze volt hozzá…) , de bevitték a folyékony szappanokat, tálkákat, meg a fűszermozsaram, és hadd szóljon. Csináltak szép tejszínű oldatot többféle szappanból meg vízből. Majd mi lesz belőle, betették a fagyasztóba, meg bír e fagyni. Na ezt ma délután találtam meg a frigóban. Nem, nem bírt teljesen megfagyni egy egész nap alatt se… De még tegnap a nagy méregkeverés eredménye többek közt az is lett, hogy elég komoly takarításra szorult a gyerekszoba. Nagylevegő, némi hanghatásos rásegítés, megcsináltuk közösen. A szőnyeg székeken száradt. Ekkor még azt hittem odaérek a boltba ….
Murphy kettő: ahova azért indultam volna, mert még délelőtt egyszerűen eltört a tus. Vagyis a nyeles rész a kezében maradt a kislányomnak, a gégecsőről letört és kész. Pislogtunk kettőt, aztán sírvaröhögtünk. Majd az órára ránézve rá kellett jönnöm, ha a közelben akarok venni zuhanyfejet, akkor sietni kell. Vasárnapi boltzár így szeretünk. No meg vettem volna sütialapanyagot, mert délután be volt tervezve barátozás. Persze végül vettünk bolti nasit, mert jött…
Murphy három: a gyerekek ettek mézet, én meg mondtam ugyan pakoljanak már el maguk után, tegyék vissza… na csakhogy a majdnem tele
mézesüveg kicsuszott a fiam kezéből. Ami magába nem gond, de olyan szerencsétlenül esett, hogy apró szilánkosra hasadt. Ami hagyján, hogy így a méz is kuka, no de mézet takarítani a padlóról. Óóóó, hát gazdagabbak lettünk pár takarítós technikával, míg az odaragadt mézet ami meg volt spékelve apró üvegszilánkokkal felszedtük valahogy. De sikerült. És csak egy szivacsot kellett végül plusz kidobni. Az apró sikereknek is örülni kell ilyenkor.
Ezek után elrohantam, és konstatáltam, hogy minden bezárt. Férj munkahelyén nem tudja felvenni a telót, így sms, meg hívogatás, hátha észreveszi a nemfogadottakat, és mikor végez reagál. Hogy nehogy hazajöjjön, útközben menjen be a távolabbi boltok valamelyikébe, mert itt zuhanyzás nuku, max fürdés. Ami mindenkinek jó, őt kivéve. Nagy ember, kis kád: nem egy sikerrel kecsegtető lehetőség. vagy ő van benn a kádban, vagy a fürdővíz. A kettő együtt nem nagyon megy.
Ekkor azért elkezdett javuló tendenciát mutatni a hétvége végre. Valahogy csak utólértük egymást, így lett zuhanyfej. Az itthonra megbeszélt tali is sikerült, utána a barátokhoz is eljutottunk. Ok oda potom egy óra késéssel, de ez tőlünk semmi, még mosolyogtak is, hogy magunkhoz képest ez időben van . Na ott megbeszéltük, hogy lemaradtunk a délelőtti hétvégi programról, pedig milyen jó bicajosrendezvény van a városban….
Ma délben pedig észrevettem, hogy arról nem is tegnap, hanem ma maradtunk le. Ha hamarabb belépek a netre, akkor le se maradtunk volna. Elnéztem a napot persze, nem is szombaton, hanem vasárnap volt. Á, mindegy. Délután kimentek görkorizni férjjel, mondván, rámfér a magány. Persze rá 10 percre megjelent jóanyám, aki itt csacsogott egész végig. Mikor befejezte, kettő egész percre rá itthon volt a siserehad. Hát volt remek 12 percem. Igaz két darabban, de meg kell azt becsülni ilyen hétvégéken.
Végül persze lett egy kis becsúszott meló, mert már szombat délben láttam mindegy, akkor nem zsúfolom tovább a hétfőm, ennek a hétvégének már úgyis mindegy. Na innentől egész ok lett. Most pedig mindenki megy aludni. Úgy érzem jobban tesszük, ha korán lefekszünk mindannyian. Vége a túlélőshownak.
Szép jövőhetet mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: