Visszatértünk. Legalábbis a fiam, az eredeti sulijába. A tanárral valamit lemeccselhetett az igazgató, mert úgy tűnik semmiféle megjegyzést nem mer tenni mostmár rám. Így a fiam is csak a sulival törődik. Élvezi, hogy egyedül jár haza, sőt első héten mikor mentem érte kikérte magának, hiszen azt ígértem egyedül jöhet 🙂 A lényeg a lényeg, van két jó haverja már, ők újak, volt mozgás az osztályban persze, nem csak mi vettük menekülőre annak idején. Úgy érzem még mindig, pláne elnézve a gyereket, jó döntés így. Közel van, tanulni úgyis tőlem tanul, a plusz idő hatása meg már most is látszik. No meg az is, hogy itt ugyan nem lehet kérdezni órán, de van így itthon idő. Így vissza is jutottunk ugyanoda, tanul, és érzi érdemes. A suliban amúgy lettek változások, behoztak plusz sportot, vicces módon az edző egyik kislányával már görkorizás közben összehaverkodtak nyár végén. Könnyű eljönni suli után, figyel a délutános tanítónéni mindenkire. Összességében véve, eddig bejöttek a pozitív megérzéseim.
Persze az évnyitón gyakorlatilag részt is vettek, meg nem is a gyerekek. A férjemmel elmentek, de az osztályuknál nem voltak. senkinek se hiányoztak, jövőre valószínűleg nem is mennek, idén is hamarabb hazajöttek. Totál felesleges, itt nem pörög rajta senki. Mivel közel lakunk, új infót nem kaptunk, mert már előtte megkérdeztünk mindent úgyis, a titkárság még mindig kedves.
A fiam legjobb barátja pedig a másik suliból, már volt nálunk azóta. És tuti lesz még. Együtt lovastáboroztak, együtt voltak a Balcsin, A szüleikkel jóban vagyunk, szóval találkoznak így is.
A lánykám pedig, még nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki zökkenőmentesen vette az első heteket. Ok most elkapták a helyi járványt, de pár nap alatt át ment rajtuk. Ő reklamált is, hogy miért nem mehet suliba. Ilyet! 🙂 A taníítónénijei pedig nem a szülőkkel törődnek, hanem a gyerekekkel. Így minden egyes nap ámultam eddig. pozitívan persze. Tudom, hogy ez kéne legyen a normális, de na, fura ez manapság. Szóval a leányzó előveszi magától a leckét megírni, na ez remélem így marad majd, és figyel mindenre, és nagyon nem olyan mint itthon, hanem ott kis tündér. Irigylem a tanítónéniket, de inkább itthon tombolja ki magát. Volt egy kis morgolódás a tökmag részéről, hogy miért nem tanulnak egyből írni, de szerencsére matekból hamar elkezdték a jeleket, evvel megnyugodott. És a tanítónénik, meg én is elmondtam, hogy ez már az íráshoz van . Ettől nagy béke lett.
Hát így indult a harmadik családi iskolaév. Én pedig nagyon élvezem, hogy gyalog megyünk, meg rollerrel. És mindenhol ismerősök. Élvezem
az őszt, találtunk gombát, élvezzük a reggeli napsütést ha van, nagyon jó, hogy nem kell átmenjünk a városon. A nagy tanulság, úgyis a szülők tanítása, tudása számít a jelenlegi rendszerben (bár a lányomat ha igaz, megtanítják a suliban írni olvasni, úgy néz ki egyenlőre mázlink lesz). Ha pedig úgyis itthon meg sulin kívül kell tanulni, akkor legalább az idő nem menjen vele, és had osszuk be amit mi gondolunk az időnkbe. A plusz sport, a néptánc, a jókedvvel vett énekórák pedig mind mind jópontok. Matek, magyar, meg úgyis a gyakorlatban épül be. Többet ér a gazdálkodj okosan, mint egy félév matek a tankönyvben alsóban. Magyarból dettó otthoni olvasással beszélgetéssel többet lehet tanulni. Végeztem így az összes illúziómmal, élvezem a közelség adta előnyöket.
A sulin kívül pedig, zenesuli, úszás, olyan szuper időpontokat elcsíptünk, el se hiszem. Nem tökéletes az élet, de legalább apró dolgokban idén szerencsénk van. Úszásban annyit gyakorolt a kicsi is nyáron, hogy sikerült egy csoportba kerülniük a naggyal. Ok a nagy már előrébb van, de már kezdheti a kisebb is a tempók, meg a szabályos mozgások tanulását, és mehet a mélyvízbe is. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire ügyes lett. Zenesuliban sikerült neki is bejutnia a játékos módszerű szolfézscsoportba, így megnyugodott, hogy idén is járhat. Hangszert még nem tudom mi lesz, de majd kitalálja, ha már nem lesz neki is zongora max. A nagy pedig folytatja, örültek is egymásnak a zongoratanárral, meg a zenesulis csoporttársakkal.
Hát most először olyan az évkezdés, hogy nincs mindennap gyomorgörcsöm végre. Ebben nagy szerepe van persze a kislányom tanítónénijeinek akik eleddig mindennap pozitív meglepetéseket szereztek. Idén végre merek kicsit reménykedni. De azért nagyon várom az ősziszünetet. Reggelente aludnék…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: