Valahogy eljött a pont, amikor ismét eljutottam, a nem a külső számít örök igazságához. Hiába érzem jónőnek magam , attól még a pluszkilókat cipelni kell nap mint nap. Ok csak ülni és melózni nem gond, no de sokat mászkálni, már nem olyan vicces egy megpakolt hátizsáknyi plusszal. Igen, erre a folyamatosan mászkálós nyaralás ébresztett rá természetesen. A kis mozgás ami kirobbantott az ücsörgős meló közepéből.
És itt jön az, hogy tényleg nem a külső számít. Tudomásul kell vennem, hogy a vázszerkezetem valahogy nem bír ennyit ugyanolyan fürgén cipelni, mint kevesebbet. Ez van. Ok , hogy 20 év fölött minden nap ajándék, és én mindjárt 40 leszek , node, én nem fotón akarok jól mutatni, hanem kirándulni akarok sokat, meg bicajozni, korizni, táncolni, jönni menni. Még akkor is ha épp nincs rá időm. Bár most ha lenne se bírnék túl sokat egyikből sem …
Tehát nincs más hátra, mint előre. Futni momentán totálisan semmi, de semmi kedvem. Hatékony, de ááá, hogy összekaparjam magam reggel, vagy délután, egyenlőre lelki gátjaim vannak a témában, pl lejussak mondjuk a gátra. Így marad az itthoni torna. Ebben pedig némileg nehezítő tényező, hogy elajándékoztam az összes torna DVDm, mert igazából nem szeretek annyira itthon tornázni. Inkább kimentem kocogni. Amihez most persze egyáltalán nincs kedvem… Megy ám a kifogáskeresés ezerrel . Abban bárki vérprofivá válik, ha felgyűlik a testén egy hátizsáknyi plusz.
Azért mégiscsak legyen valami, meg mégse az legyen ami volt, gondoltam beszerzek egy Péntek Enikő DVDt. Annyit ajánlották, sose próbáltam, jó lesz az nekem. Más mint eddig, majd az újdonság varázsa átránt a kezdeti szájhúzós korszakon. Ez volt az elmélet. Amit egyből gyakorlat követett. Férjem kipofozta itthon a kütyük közötti összes hálózati kapcsolatot, úgyhogy bármilyen monitoron mehet a torna. Nem lehet kifogás, hogy erre vagy arra rátelepednek a gyerekek. Én pedig belevágtam.
Komoly kitartásom a bemelegítés végéig tartott elsőre. Akkor realizáltam, hogy ááá, ez csak a bemelegítés, most még jönne 30 perc torna?? Naaa!! Nekem ugyan nem. De végül aznap még egyszer megcsináltam legalább a bemelegítést. Ne legyek extralusta alapon.
Másnap egy bemelegítés, aztán meló, aztán még egy bemelegítés után, nagy bátran nekivágtam az első tornarésznek. El is jutottam vagy az 5. percig . Juppi! Sok kicsi hátha sokra megy majd, ki is dőltem. Mire észheztértem, megint meló. Este az alvást választottam persze.
Következő nap, mintha éreztem volna, hogy valahol vannak még izmaim, mintha.. Így nekivágtam ismét, egy bemelegítés, meló, mégegy bemelegítés aztán torna. Már eljutottam a tornarész 20. percéig. Amikor is valahogy meghúztam kissé a vállam. Rejtély hogy csináltam, nem is azt kellett használni, de aki tud, az tud. Itt hirtelen volt mire fogni így a kidőlést, irány a zuhany meló előtt. Este megint nem kellett ringatni.
De nem oda Buda! Eljött a harmadik nap. És a hátizomláz!! Így tudtam meg, hogy a hátamon is van izom a látszat ellenére. Fájt is rendesen. 
Nosza , végigtekerem én azt a DVDt, milyen blokkok vannak rajta. Ekkor megláttam, hogy két erősítés után van egy ugrabugra. Gondoltam bátran, oh, abban jó vagyok az kell nekem aznap!! Megtartva a bevált rendszert, meló előtt bemelegítés, meló szünetében mégegy plusz torna vágtam neki végül a kardio résznek. Aaahhha… 4 egész perc után a csendes megfulladós heverészés mellett döntöttem inkább. Lehet valaha nevetve csináltam az ilyet, de az nem most volt. Este szunya.
Ma vagyok a negyedik napon. A hátamban még mindig izomláz van, de lazítok szorgosan, majd elmúlik alapon. Kihagytam a meló előtti bemelegítést, rákészültem lelkileg az ugrabugra blokkra. Éééssss, bingó! Bemelegítés, ugrabugra, majd nyújtás! Megvolt. Lélekben nagyon strammnak érzem magam, a fizikai részén meg átvitt az akaraterőm. Úgy terveztem a munka szünetébe, hogy beleférjen még egy kis fürdő is. Remélhetőleg holnap így mozogni is fogok tudni, és nem leszek még darabosabb a nemlétező izmaim lázától.
Valahogy így indult az újra sport. Nem is hagytam ki csak pár hónapot, és tessék. Ennyit a lelazulásról. Levonhatnám a tanulságot, hogy nem kéne ilyet, de tudom, lesz még máskor is ígyebb, és akkor ismét újrakezdő leszek. De most ez esik jól a lelkemnek. Sőt a 4. napon már picit a testemnek is. Lesz ami lesz, belevágtam.
Akkor tornázzunk! Hajrá!
Szép estét mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: