
Ok. Sok a meló. Nagy a meleg. Bár most legalább a meleg enyhült. Sikerült azért összejönni barátokkal. Meg dolgozni.. még egy kicsit dolgozni… A héten kiderült, hogy utazni bár valószínűleg fogunk, de előtte nap még utána nap már munka. Tiszta deja-vum van. Ilyen volt amikor még nem volt családom is. Húzós hetek között félálomban láttam valamit a világból. De jó volt azért. Remek sztorik születnek mindig a fáradtan induló utazásokból. De most túl fáradt vagyok, hogy akár egyet is leírjak.
Szóval csak csendesen drukkolok magamban, hogy semmi se legyen és simán induljunk a pár napunkra családdal. Aztán lesz ami lesz. Addig még kéne kicsit aludni. Ma egy huszárvágással hamarabb végeztem 2 órával, a gyerekeket pedig bébisittel (aki inkább barát mint sitt persze) fagyizásra és ugrálóvárazásra “ítéltem”. No nem kellett őket visszatartani. Végre nincs gatyaszaggató hőség így mehettek szabadon: 🙂 Nekem meg végre 2 óra pihenő. Végre! meg kell becsülni, fene tudja hány hét szervezés után jön össze mégegy ilyen.
Ez egy blogbejegyzés a semmiről. Ennyi volt. Ilyen az uborkaszezon . Lenne miről írni, de erőm az nincs hozzá. Majd leírom ha lesz 🙂
Továbbra is szuper nyarat mindenkinek!

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: