Nagyon hosszú hétvége

De az utolsó nagyon hosszú. Már csak egy hét suli, no meg kifut a meló, és innentől 2 hónap szabad hétvégézés jön. Vagyis reméljük.

Egyenlőre rohangászunk mint pók a falon, egyik helyről a másikra. A gyerekek élvezik, mi fáradunk. Jövő héten fogalmam sincs, hogy fogok reggelente felkelni. Pedig még 5 napig  muszáj.

Nekem meg pörög az agyam, írnék mindenről, plakátokról, szabadságról, nőkről, strandról… De majd. Futni se voltam tegnap, nem értünk haza csak kilenc körül, talpaltam egy csomót ez van. Még beleférek a hónapba, úgyhogy egyenlőre nem izgulok.

Amúgy pedig kitört a strandláz.. már csak jóidő kell. Meg idő, hogy menjünk. Kotorászom elő a sok cuccot, gondolkodom, hogy hol a ragasztó, mert télen kilyukasztották az egyik matracot a gyerekek. Hiába, nálunk télen is kell matrac. Átlag egyet elnyű a család. Pedig nem akarok újat venni… De vettünk tök csinos fürdőrucit a lányomnak, nekem van tavalyi, a férjemnek is, a fiamnak úszáshoz úgyis vettünk nemrég. Úszógumi végre valószínűleg egyáltalán nem kell, így lehet idén végre nekivágunk a vizibicajozásnak is. Már mindenki vissza bír evickélni, ha lecsúszik a csúszdán. Azért lesz úszótábor. Én leszek a legvacakabb úszó a családban… Bár a fiam megígérte, hogy megtanít rendesen . Na kíváncsi leszek 😀

De most még megyünk következő programra. Megnézünk egy kis tanulócsapatot, lehet nekem munka lesz, lehet nem. Egyenlőre döntésképtelen vagyok az ügyben. Szeptemberig van időm agyalni. Most mindenesetre indulás. Kezdődik a nap java.